2012. jan 28.

A Zemplén legszebb futóútjai 1. – Bénye – Sima – Rókabérc

írta: Belus Tamás
A Zemplén legszebb futóútjai 1. – Bénye – Sima – Rókabérc

Ezen a hétvégén, tanulva a múlt heti fiaskóból, elkerültem a jeges-havas földutakat és inkább a déli Zemplén ritkán járt műútjai közül szemezgettem. Így esett a választásom a Sima község közelében megbújó Rókabérc Vadászházra, és a hozzá vezető vadregényes útvonalra.

11.30-kor indultam Erdőbényéről 0 fok körüli hidegben és elég szeles időben. A távot és a szintemelkedést nem tudtam egész pontosan, de mivel egyébként sem akartam túl komoly tempót, inkább arra gondoltam, hogy az emelkedőket megnyomom és a lejtőkön jelentősen visszaveszek. Olyan résztáv féleséget a hegyekben. Nem tudom biztosan, hogy jó-e ez valamire (Szasza, ha olvasod ezt véletlenül, megírhatnád), de mindenesetre a pulzus fel-le ráncigálása tuti jót tesz a felkészülésem mostani szakaszában. Szóval Erdőbényét elhagyva (153 méterrel a tengerszint felett) az Aranyos-völgyön át az Abaújszántó és Boldogkőváralja felé vezető úton indultam igen gyér autóforgalom között. De tényleg, a közel három órás futás alatt összesen kb. 10 autó ment el mellettem. Ahogy kiérek a településről, mindig visszanézek egy pillanatra Bényére. Olyan szép, ahogy a házak, templomok szorosan a Mulató-hegy köré gyűlnek. Mintha félnének valamitől és a hegytől várnának védelmet. Bájos.

De nincs idő a merengésre, fokozom kicsit az amúgy elég visszafogott tempót és megkezdem az Erdőbényei Fás Legelő emelkedőjét. A rövid, de meredek emelkedő után (288 m) a szerpentin ismét lejt pár kilométert. A befagyott és csak itt-ott csörgedező Aranyos-patak hol balról, hol jobbról kerülgeti az utat a meredek hegyoldalak között. Pár perc és meglátom a Sima és Rókabérc balra táblát (215 m). Mondhatnám, hogy örülök – de a régi bringás emlékek jelzik, hogy most nagyon meredek emelkedő jön, ami egészen Simáig tart majd. És igen – sajnos jól emlékeztem. Az út 1600 méter alatt pont 100 métert emelkedik, de nagyon élvezem a kaptatót. A lépések rövidek, a térdeket egyenletesen emelem mindig picit magasabbra, mint ahogy ösztönösen tenném. Ez mindig bejön. Próbáljátok ki! Minél meredekebb az emelkedő, emeljétek annál magasabbra futás közben a térdeket. Furcsa eleinte, de tényleg nagyon hatékony.

A Sima névről azt gondolnánk, hogy a hegyek közötti fennsík félén lehet a település – és tényleg. Szinte hallom, ahogy felsóhajt a lábam a kemény emelkedő után és végre újra a megszokott kényelmes hosszú léptekkel haladhatok. A Wiki szerint 23 lakója van a községnek és közülük egyet sem sikerült megpillantanom.  De a házak nagyon szépek, sok gyönyörűen felújítva. Helyes falucska. Balról a Nagy-Korsós emelkedik – 678 méteres magasságával uralja a Zemplén déli részét - jobbról szántóföldek.

Sima után három kis dombon kanyarog át az út és végre elérem a Rókabérc jobbra táblát (358 m). A hegyoldalon már látszik az épületegyüttes néhány része, ezért nem igazán örültem, hogy egy meredek lejtővel kezdődik az út, hiszen egyszer úgyis fel kell oda kapaszkodni. Az út keskeny de elég jó minőségű. Sőt! Gondos kezek még kőzúzalékot is szórtak a jeges részekre, így egész normálisan lehetett futnom. A patakot elérve (301 m) újra emelkedik az út, ami itt-ott havas-jeges is. Rókabércen (373 m) még sosem jártam, meg is lepett a látvány. Jópár szép épület, étterem, kávézó, vadaspark muflonokkal, vaddisznóval, szarvasokkal. Szóval erre nem számítottam. Volt is vagy 20 autó a parkolóban, disznót is vágtak éppen – tényleg nagyon hangulatos hely. Ha a honlapjuknak hinni lehet, akkor a szállás sem túl drága (6000 Ft/fő  körül egy éj reggelivel) és jókat olvastam a konyhájukról is. De túl sokat nem időzhettem.

A visszaút – ha ugyanarra vagyok kénytelen visszafutnom -  nekem általában hamar és gyorsan eltelik. Most sem volt ez másképp. Majdnem három órás volt a futás a megállásokkal és a fényképezésekkel (27 km, 570 m szintemelkedés) és bár a hidegben elfáradtam a végére, újra szép élménnyel gazdagított a Zemplén.

Szólj hozzá

sima zemplén hosszúfutás rókabérc