2012. feb 19.

Lenyomtak, mint a bélyeget...

írta: Belus Tamás
Lenyomtak, mint a bélyeget...

Nem szépítem. Az van, hogy az elmúlt egy év kemény munkájának köszönhetően 20 km-től hosszabb távon már tényleg jobb Fruzsi, mint én. Ez a hétvégi Regéc-Boldogkőváralja-Regéc futásunkon is meglátszott, ahol a végén már ő tartotta bennem a lelket + 34 km-nél, amikor én már inkább sétáltam volna a végén, ő még rátolt pár kilit, hogy „legalább a 35-öt mutassa már az óra”. Ez már milyen??? Én menni alig bírtam, ő meg lazán elkocogott. Persze nincs mit csodálkozni, mert:

1. Fruzsi többet és okosabban edz;

2. Ő mostanában -3 én + 5 kiló;

3. Fru résztávozik, gyorsít stb. én meg amihez épp kedvem van;

4. Fejben sokkal erősebb lett.

És akkor még Imót és az aranyat érő tanácsait + a miatta fellépő extra motivációt nem is említettem. (b.fruzsi: Imónak és a közös edzéseinknek tényleg rengeteget köszönhetek, nélküle biztos nem tartanék itt most, és nem nyomhatnám le Tomit, mint a bélyeget...muhhahha) Azért nem fogom könnyen adni magam, igyekszem még legalább az idén jobb időket és több km-et összehozni.

De nagyon előre szaladtam (hihi), hiszen a lényeg mégsem ez volt a hétvégén, hanem hogy hosszú idő után újra tudtunk együtt futni, ráadásul ilyen gyönyörű időben és ilyen káprázatos tájon. A hóhelyzet miatt (Bényén egy bő órán át havat lapátoltam reggel)  csak 11-kor tudtunk elindulni Regécről 0 fok körüli hőmérsékletben kicsit párás-ködös időben.

Előtte_1.jpg

Indulás előtt

Ahogy arra számítani lehetett, még rengeteg volt a hó, így kénytelenek voltunk műúton futni, ezért a Regéc-Boldogkőváralja-Regéc útvonalat választottuk egy kis Mogyoróskai kitérővel. Óvatosan kezdtünk (0km 391 m), mert én bő egy hónapja nem futottam 20 km felett, Fru pedig még soha nem futott ekkora távot ennyi szintemelkedéssel. 6 perces tempót futva és közben végig beszélgetve gyönyörködtünk a Regécet körülvevő hegyekben és a hóval borított tájban, miközben egymást váltották az enyhe lejtők és emelkedők.

b.fruzsi: Az igazat megvallva, mikor Tomi rávett erre a közös hosszú edzésre a Zemplénben, eléggé be voltam rezelve. Számomra mind a táv, mind pedig a ránk váró szintkülönbség komoly kihívásnak számított, az óvatos kezdés emiatt abszolút indokolt volt. 

Bolt.jpg

Mint Usain Bolt...

Két kilométerre Regéctől balra fordultunk (2km 370m), ahol egy meredek lejtő után combos kis emelkedő vezet Mogyoróskához (3km 378m). Gyors fotó a templomról és már fordultunk is vissza. A Fonyi-rét felé vezető emelkedőt már rendesen megfutottuk és a Fonyba a keleti oldalon levezető szerpentinen is szépen megindultunk. Itt már 5.20-as, néhol 5.10-es volt a tempó – de azért tartalékoltunk a visszaútra is. Fonyt (6,8km 240m) és Korlátot (10,9km 168m) elhagyva a fel-fel támadó szélben gyorsan fogyott az út, és szerencsére témánk és levegőnk is volt a beszélgetésre. A Korlát-Vizsoly vasútállomás után (13,8km 161m) pár kilométert a főúton is futnunk kellett, ahol többen is dudával köszöntöttek minket (asszem köszöntek, legalábbis remélem), a ködből pedig lassan Boldogkő vára is kirajzolódott.

Fru_a_vilag_ellen.jpg

Fru a világ ellen

A várba vezető emelkedőn még meg is hajtottam Fru-t kicsit (ó basszus, ha tudom, hogy ez lesz a végén, hogy spóroltam volna…). És végre. Fent a vár parkolójából cukros teát szürcsölve és sportszeletet majszolva gyönyörködhettünk a várat övező mintegy 100 méteres hegyoldalra és a mögötte húzódó ködre (18,1km  237m). De sebaj! Egy kis energia-gél, még egy kis tea és már fordultunk is vissza Regéc felé.

b.fruzsi: A táv első felét én szabályosan végig dumáltam, egyedül a vár felé vezető alattomos emelkedőn akadt el a szavam, és nem csak a látványtól... Akkor ötlött először az eszembe, hogy talán nem biztos, hogy a főleg felfelé vezető visszautat bírni fogom. A gyors energiapótlást követően azonnal fordultunk is vissza, mindig nagyon jó érzés, ha "már csak vissza kell futni". 

Zselé.jpg

A reklám helye

A tengerszint feletti magasságokból láthatjátok, hogy a főút és Regéc között 230 m szintkülönbség van, ami a visszautat tette nehezebbé, ennek ellenére Korlát-Vizsoly vasútállomásig (21,7km 187m) rövidülő léptekkel ugyan, de egész jól tartottam magam. Onnantól viszont az egész úton erre váró combizmaim és térdízületeim benyújtották a számlát az elmúlt hetek elmaradt hosszú futásai miatt, és egyre nehezebbek lettek a lábaim és egyre kellemetlenebb minden egyes aszfaltba „csapódás”. Fru viszont szemmel láthatóan jól bírta a távot, és ha ő nincs mellettem, valószínűleg Korlátnál telefonos segítséget kértem volna, hogy értem jöjjön a motorizált felmentő sereg (feleség vagy apa formájában).

b.fruzsi: Egészen meglepődtem, hogy mennyire egyben voltam a táv második felén is. Az emelkedőket kitartóan másztam meg, mindenféle probléma nélkül. A levegővétel egyenletes volt, a pulzus alig emelkedett, a fonyi emelkedő legvégén azonban már éreztem az izmaimat...Tomiban tényleg tartani kellett néha a lelket, de ez csak azért volt, mert mostanában nem futott túl sok hosszút. 

Na mi van.jpg

Szegény Tomi, azt hittem bírni fogod...

Mert bizony az ízületi gondok mellett pörölycsapásként érkezett a szédülés – amit valószínűleg a reggeli hólapátolás után vissza nem pótolt kalóriák okoztak. Mintha egy 10 kilós lovagi sisakkal a fejeden futnál úgy, hogy közben az aszfaltot is mozgatják alattad. Fru Regécen azt mondta, hogy ő nem igazán látta, hogy ekkora volt a baj, inkább csak azt vette észre, hogy egy árva szót sem szólok, pedig az oda úton be nem állt a szám. Egy szó mint száz, Fru miatt folytattam csak a futást, ezért hogy mentsük a menthetőt,  Korláton (24,7km 168m) egy Hotspurs szurkoló kocsmájában (ahová egy magamfajta United drukker normális körülmények között csak törni-zúzni menne be) vettünk két szelet csokit és egy kis gyümölcslevet. Ez nagyon jól bevált, pedig ilyen távon nagyon rossz ilyen hosszú időre megállni majd újra elindulni. Fonyig (28,8 237m) ki is tartott a hatása, de az emelkedő után a Fonyi-rétnél (30,7km 370m) gyakorlatilag el is készültem az erőmmel a térdeim pedig már minden lépésnél fájtak. Pár percet azért még kitartottam, de Regéctől egy bő kilométerre végül is inkább lépésre váltottam (Fru még futott kicsit majd visszasétált hozzám).

Angyal.jpg

Látjátok, nekem még erre is volt energiám!!!

A vége 35 km 579m szintemelkedéssel bruttó 3:56 alatt (Boldogkővel, fotózással, Korláton kocsmázással és az utolsó 10 perc sétájával) ami azért nem rossz. Ha becsülettel végigdolgozom a következő heteket (hosszúk!!!!) és leadok pár kilót akkor egész jó leszek a debreceni Rotary-ra. Fruzsi pedig…. Szóval ő már szintet lépett. Jó lesz ha nem ver rám 10 percet Debrecenben...

b.fruzsi: Szerintem jó kis edzés volt ez Tomikám, a folytatás pedig következik hamarosan! 

Regéc_Boldokő_Regéc_szint_20120218_2.jpg

Regéc_Boldokő_Regéc_map_20120218_2.jpg

Szólj hozzá

zemplén hosszúfutás boldogkővár