2015. már 30.

Még cirka 12 hét

írta: b.fruzsi
Még cirka 12 hét


A második terhességem rohamtempóban ért az utolsó harmadához. Izabellel a pocakomban még bőven volt időm mindenféle kirohanásokra, hogy pl. mennyire hiányzik a futás, egy totyogóval az életemben egyszerűen időm sincs keseregni. A pocakom is valahogy nagyobbnak tűnik, mint volt anno először, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a csemete nagyobb lesz, pusztán annyi, hogy nemrég szültem, és ami már egyszer kitágult, az másodjára sokkal könnyebben lesz megint formátlan. No de ez van, még cirka 12 hét, és megszületik kis Mirkó! 

Ami a sportot illeti, kevésbé vagyok fegyelmezett, mint voltam az első várandósság alatt. Míg Izabelnél bőven volt időm úszni járni, most szinte csak a picur délutáni alvóidejében tudok egy kicsit spinnerezni, vagy tornázni.  Az utóbbi időben pedig ezt is inkább alvásra cseréltem. Esténként pedig sokszor annyira ki vagyok ütve, hogy egyszerűen energiám sincs semmire, csak bedőlni az ágyba és olvasni. A kajálást tekintve is vannak durva kilengések, de ennek majd nemsoká egy külön bekezdést szentelek, mert megérdemli. :-) Szóval, egyik oldalról hiányzik ugyan a sport, másik oldalról a vérnyomásom miatt gyakran szédülök, meg Izabel után való rohangálás is lefáraszt rendesen. Emellett elhatároztam, hogy végre megcsinálom a francia felsőfokú nyelvvizsgát is, így erre is kell heti jó pár órát szentelni, házit csinálni, úgyhogy összességében nem lopom a napot.

A fegyelmezetlenségem leginkább a kajálásban öltött testet mostanában, ennek persze a súlyom issza meg a levét. 28 hét alatt alattomosan rám is csúszott 8 kiló, ami persze nem "olyan" vészes, de azért mégis. Ha így folytatom nem csak a babát növesztem a hasamban, hanem bőven magamat is. A bébinek egyébként sincs szüksége a finomított szénhidrátra, amiben zéró a hasznos tápanyag, ellenben tele van kalóriával. Az öt napos gasztrotúra, amit Barcelonában töltöttünk Mirkóval, se sokat segített a dolgon: tulajdonképpen a kirándulás cseppet sem titkolt célja az volt, hogy belemerüljünk a spanyol gasztronómia legmélyebb bugyraiba, és méltóképpen rójuk le tiszteletünket a hedonizmus oltárán. Egyikünk se mert utána ráállni a mérlegre, csak napokkal később, mikor már képesek voltunk egy kicsit visszafogottabban kajálni. Érdekes módon a klasszikus értelemben vett kívánósság csak viszonylag ritkán, ámde akkor elemi erővel tör rám, sokszor pedig egészen konkrét dolgok képezik a tárgyát, mint például egész mogyorós rittersport, vagy lazaccal töltött olivabogyó, pink lady alma, aztán rá palacsinta. Na de ez hál' istennek nincs gyakran. 

img_20150330_103847_uj.jpg

Itt még 20 hetesen Barcelonában

Ami elég aggasztó, hogy az egyenes hasizmom a várandósság következtében szétvált. Azt egyelőre nem tudom, hogy milyen nagy a baj, és azt sem, hogy ez vajon már az előző terhességem végén megtörtént-e, csak nem vettem észre. A probléma neve rectus diastatis, a hasfali izomzat szeparációja, és ha meghalad egy bizonyos szintet, akkor már csak műtéttel lehet rajta segíteni. Egyelőre bizakodom abban, hogy szülés után kitartó gyógytornával segíthetek rajta. Most jelen pillanatban annyit tehetek, hogy megpróbálok nem emelni semmi nehezet (ezt elég nehéz kivitelezni egy 18 hónapos lurkóval, aki rendszerint nem akar feljönni a második emeletre, és persze nem azért, mintha nem bírná, hanem mert ha tehetné állandóan kint rohangálna a szabadban, ami  - tekintettel az általa örökölt génekre - érthető is), hogy mindenféle hasűri nyomást minimalizáljak. 

img_20150329_170744.jpgPocakos séta a budaörsi hegyekben 27 hetesen

Szólj hozzá

várandósság