2015. sze 09.

Tatarozás

írta: b.fruzsi
Tatarozás


Friss kétgyerekes anyukaként az idegeim enyhén szólva megtépázódtak az elmúlt időszakban, így igyekeztem magam - a lehetőségeimhez mérten - csupa örömteli dologgal meglepni. Izabel születése után a nagy hormonváltozás miatt eléggé depressziós lettem, az egyedüli, ami segített kordában tartani, az a futás volt. Mirkó születése után tudatosan próbáltam figyelni arra, hogy "ne kattanjak be", így viszonylag korán elkezdtem az edzéseket. A futásra a hathetes kontrollon a doki is áldását adta, így most már tényleg nincs akadálya semminek. A futás mellett azonban más örömteli dolgok is értek...

Ami szuper, hogy végre eljutottam masszázsra, ami nagyon-nagyon hiányzott. Kicsit problémás volt megoldani ezt szoptatás mellett, mert a hason fekvés kész művészet, de a masszőr szuper jól kipárnázott, így ez sem okozott problémát. Egyébként a 5 Elements Spa budai szalonjában voltam, ami egy balinéz masszázs szalon, meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik. A masszázs mellett szaunázni is eljutottam végre, ami már szintén őrülten hiányzott. 

A futás is megyeget, már amennyire mehet a szülés után két hónappal. A leghosszabb futásom eddig egy több mint 16 kilométeres terepfutás volt, cirka 500 méter szinttel. És ami a legjobb, hogy bele se rokkantam. A futások nagy többségét akkor oldom meg, ha a gyerkőcök már lefeküdtek, így sokszor csak este fél 9 körül, a sötétben indulok útnak: így marad a kivilágított Németvölgyi út és környéke, sajnos mást nem tartok ebben a napszakban biztonságosnak. De hétvégén, vagy ha anyu vigyáz a gyerekekre eljutok világosban a hegyre is, és hát az egyszerűen maga a csoda: a hegy, az erdő meggyógyít, bármilyen zaklatott is legyek. Persze az emelkedőkön szenvedek, mint a kutya, de olykor-olykor belegyaloglok, nem célom kipurcanni. Érdekes, de a pulzusom 155-nél egyszerűen nem megy feljebb, inkább az izmaim és az izületeim azok, amelyek nem bírják a strapát, a keringéssel nincs is olyan nagy baj szerintem.

Összességében mondhatom azt, hogy nem is megy a futás annyira rosszul, mint az első gyerek után. Szeptemberben célként kitűztem egy minimum 150 kilis hónapot (ami azért az itteni szintkülönbségekkel nem rossz), de lehet meglesz a 200 is! Viszont ami még mindig tragédia, az a súlyom: úgy tűnik, hogy ez puszta edzéssel nem fog lemenni, így a diétát nem úszom meg sajnos. 

Futás közben sokszor azon agyalok, hogy jövőre mi legyen, milyen versenyekre menjek, és már körvonalazódnak a tervek, de erről majd később. Egyelőre még mindig csak formába-hozó fázisban vagyok, novemberben meg tényleg indul a rendes alapozás. :-) 

img_20150822_160418.jpg

 "Magamrakötős-keresztedzős"

 img_20150909_154710.jpg

Új kedvenc hely: Tündér-szikla

 img_20150909_154642.jpg

Kilátás a Tündér-szikláról

img_20150909_154615.jpg

És a HHH már annyira nem is hiányzik

img_20150909_154510.jpg

Térképpel felszerelkezve


img_20150909_154745.jpg

Melinda út

img_20150909_154819.jpg

Egy másik kedvenc: Ördög-orom

Szólj hozzá

terhesség várandósság terepfutás terepedzés