2016. már 03.

Ez volt a február - helló lazaság!

írta: b.fruzsi
Ez volt a február - helló lazaság!

A február elég eseménydúsan telt, nehéz is visszaidézni minden fontos momentumot, annyira sok minden történt velünk. Egy kicsit kénytelen voltam magamban az életemet is átrendezni. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy ismét elkezdtem alvászavarral küszködni, illetve azon kaptam magam, hogy nem igazán élvezem a mindennapokat, és ennek nem kellene törvényszerűen így lennie. Az idő fos volt, januárban eltörtem a lábujjam, nem tudtam edzeni, depressziós és mogorva lettem, és valahogy beletespedtem a dolgokba. A súlyom is aggasztóan stagnálni látszott, emiatt diétával is "kínoztam" magam, a két gyerekem közül az egyik a dackorszak kellős közepén, a kicsi meg erőből fogzik. Tehát nem alszok éjszakánként, ha meg olyan szerencsés vagyok, hogy végre alhatnék, mert az én kis nyolchónaposom nem ébred fel, akkor meg a magam kis hülyeségeimen forgatom magam, és azért virrasztok. A gond az, hogy végzetesen maximalista vagyok, nem tudom a dolgokat ímmel-ámmal csinálni, csak nagyon (vagy sehogy). Ehhez jön egy rend- és tisztaságmánia (helló kényszeresség), ami a két gyerek mellett elég nehezen fenntartható. Odáig jutottam, hogy azt érzem, hogy egyszerűen maga alá temet önnöm maximalizmusa, és ennek már az egészségemen is érzem a hatását. Miután felismertem a problémát, rájöttem hogy muszáj változtatnom egy-két dolgon sürgősen, mert az élet egyszerűen csak "elmegy" mellettem, én pedig csak pipálgatom az elvégzett feladatokat, anélkül hogy élveznék is belőle bármit. Kizsigerelem magam. Egyszóval helló lazaság! Drukkoljatok, hogy menjen. :-D

A futás: a február elég jól telt edzésügyileg. Gabitól nagyon jó edzésterveket kaptam, alig vártam a szerdákat, hogy küldje, hogy mit kell csinálnom a következő héten. A futások elég változatosak voltak, soha nem untam belőle egyet sem, és nagyon igyekeztem a pontos végrehajtásukra. A hónap elején még óvatosan folytunk bele a dolgokba, de aztán beleerősítettünk. Azt kell, hogy mondjam, hogy sok sikerélmény ért, a tempóm is egyre jobb, tehát izgatottan várom, hogy mit sikerül produkálni a március végi Vértes Terepmaraton. A futások mellett kitartóan  erősítettem is, a nyújtások sem maradtak el, voltam szaunázni, masszázson is, egyszóval elég kerek kis hónap volt ez a maga 223 megfutott kilométerével és a vele együttjáró 4700 méter pozitív szintemelkedéssel. 

Az én kis futósszekrényemben pedig ott vár a vadiúj Salomon Speedcross Pro cipőm, hogy végre felavassam. De emellett vettem egy Ronhill karmelegítőt tavaszra, az Államokból rendeltem egy Salomon pólót. A férjem pedig a tegnapi randiestén felvetette hogy mi lenne ha jövőre elmennénk New York-ba....:-D Szóval nem tudom, mit is rinyálok tulajdonképpen. 

De azért sokszor még mindig nehéz reggelente összekanalazni magamat, és fitten-frissen nekiállni a feladatoknak, emellett megcsinálni az edzéseket is. Tudom, hogy lehetne még tudatosabban és összeszedettebben csinálni mindent - vannak is előttem pozitív, követendő példák - de most nekem csak így megy. Ez a max. Izabel 7 hónapos volt mikor már maratont futottam, most Mirkó nyolc lesz. Azt hiszem ez önmagában így is elég nagy dolog, időeredmény ide vagy oda. :-)

foto.JPG

A kis nyolchónapossal

Szólj hozzá

maraton anyuka