2016. dec 06.

Vasárnap #anyukaelszabadul, azaz jön a Budai Trail

írta: b.fruzsi
Vasárnap #anyukaelszabadul, azaz jön a Budai Trail

Hétvégén az idei év utolsó versenye következik, nevezetesen a terepfutás.hu által szervezett, méltán nagy népszerűségnek örvendő Budai Trail. Olyannyira népszerű a Nyúlcipőbolt sorozat utolsó állomása, hogy a nevezési időszakban nyitva álló férőhelyek száma (összesen 450 fő) cirka 8 perc alatt telt be. Sokan panaszkodtak is az esemény fészbuk oldalán, hogy ezek után majd szabadságot kell kivenni, ha valaki nevezni akar, mert munka közben nem mindig megoldható ám, hogy az ember a gépe mellé cövekeljen és kereken 12 órakor intenzív ujjmelegítés után rávetődjön a kitöltendő űrlapra. Nekem mázlim volt, mert a tesómat napokkal korábban beizzítottam, rátestálva ezt a nemes feladatot, miszerint nevezzen be mindkettőnket a leghosszabb „L” távra. Természetesen először engem, aztán saját magát (már ha van rá ideje, ehhhe). A rendelkezésre álló 8 perc elegendő is volt erre, Tomi, mint a villám végezte a dolgát, aztán már csak a nevezési díjat kellett átpattintani, és készen is voltunk.

Visszakanyarodva a versenyre. A leghosszabb táv, amire Tomival megyünk 26.7 km, 822 m pozitív szintemelkedéssel, ennél van két rövidebb is egyébként: az M táv 17.3 km (527m+), az S pedig 4.7 km (360m+). Úgy érzem, hogy nem az én távom ez a huszonpár kilométer, de kellett egy verseny az év végére, hogy ne üljön le a motiváció. A hab a tortán, hogy ezen a versenyen korábban még nem indultam, és el se kell hozzá utazni, mert helyben van. Telki egy köpésre van hozzánk fővárosi viszonylatban, valójában azért 22 km. Igazából nem is akarom túlgondolni a dolgot, elmegyek, lefutom, hazajövök. Cél hogy kifussam magam, semmi óvatoskodás, nyilván mindennemű sérülés, lábtörés szigorúan elkerülendő.

img_20161127_130446.jpg

Vasárnap már nem leszek ilyen virgonc

Egyébként agyban már valahol az alapozásnál tartok, már ha van időm egyáltalán a futásra gondolni. Munka és a család mellett ez most nyilván elég nehéz, hét közben megy a mókuskerék, küzdök a kevés alvással, az elvégzendő teendőkkel, a maximalizmusommal, a kellemetlen helyzettel, hogy igenis rendre elfelejtek dolgokat. De azt hiszem összességében nem mennek rosszul a dolgok (önmagam előtt is szépítem, néha igenis rosszul mennek), csak az alvás mennyisége kétségbeejtő (még annál is jobban elkeserítő). Már ha kiszámolom, hogy mennyit is sikerült pontosan. Rájöttem, hogy a legjobb módszer, ha ki se kalkulálom, így nem frusztrál még ez is, hogy pl. ma is csak szűk 6 óra jutott alvásra. Persze tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez így hosszútávon nem jó, és hogy valamin muszáj lenne változtatni, és hogy még mindig nem tökéletes a napirend szervezés, de dolgozom rajta. Egyszóval fáradt vagyok, így edzeni is nehéz, de nemsokára jön a szabadság, akkor lehet majd egy kicsit töltődni. A versennyel kapcsolatban mindezekre való tekintettel igazából nincsenek magammal szemben túlzó elvárások, sikerül, ahogy sikerül, de a cél nyilván az, hogy lehetőség szerint minél jobban sikerüljön és rendesen elfáradjak, ha már megyek. A futásaim mostanában elég változóak, vagy orbitálisan jól megy, vagy nagyon nyögvenyelős. Hogy átmenet? Na, az nincs közte. Vagy A, vagy B. Meglátjuk mit dob a gép vasárnapra. Próbáltam feltérképezni, hogy milyen összefüggések vannak a teljesítmény milyenségét illetően, de nem jöttem rá a dolog nyitjára. Már ha vannak ilyen összefüggések egyáltalán. Meg a fáradtságtól sokszor képtelen vagyok logikusan gondolkodni, nemhogy összefüggéseket beazonosítani. Mindenesetre ez most egy elég nehéz és feszült időszak. Sokszor az is lehet, hogy jó passzban írok erről az egészről, pedig néha sírhatnékom van a fáradtságtól, ha csörög az óra reggel, aztán valahogy átevickélem a napot, de jellemzően estére a kimerültség átmegy rajtam. Azt hiszem egy kicsit két végén égetem a gyertyát, leszögezem, hogy ez nem egy követendő példa. De rossz érzés edzést kihagyni, mert közben lelkileg is különösen nagy szükségem van a futásra. Sok a bizonytalansági tényező, a futás pedig a biztos pont. Na, de mindegy, nem nyirmogok, megyek előre. Vasárnap #anyukaelszabadul #meghalnimegyek! :-)

img_20161128_063938.jpg

A kedvem sokszor ilyen borús, de a futás ezen is segít. És igen, a távolban az a Parlament. 

 

Szólj hozzá