Kicsit hosszú cím, de azt hiszem megér a téma egy bejegyzést, ugyanis ennek most nagy aktualitása van nálam. A Bükk Hegyi Maraton óta nem írtam semmit, mert egyszerűen annyira lefoglalnak a mindennapok, a családi lét a két lurkóval, hogy örülök, hogy az edzéseimet valahogy belesuvasztom a "mókuskerékbe". De nem is igazi mókuskerék ez, bár mikor nagy ritkán bal lábbal kelek fel, akkor ezt hiszem, hanem inkább egy önismereti út, amelynek révén magamat is jobban megismerem: hogy ki is vagyok valójában: Én az anyuka / a feleség / a futó, aki akar bizonyítani / valaki akinek fontos az elhivatottság / valaki aki hedonista / egy addiktív ember/ legnagyobbkultursznobafőőődön? Ezek együtt? Most akkor milyen sorrendben? 

Most igazából csak ANYUKA, csupa nagy betűvel. Régen nem gondoltam, hogy ennyire lelkes édesanya leszek, meg hogy majd ennyire szeretem majd a gyerekeimet. De az igazat megvallva néha annyira elhatalmasodik rajtam az imádatuk hogy már fáj, de azért nem hagyom hogy ez szélsőséges elkényeztetésben öltsön testet. Elfogult vagyok, de a gyerekeim tényleg csodálatosak, és én úgy szeretem őket, amilyenek, a hibáikkal együtt, és nem akarom megváltoztatni őket. 

Persze az élet korántsem sétagalopp az egyévessel, meg a még-nincs-háromévessel, de minden napra van valami csoda, a minap az első pár lépés / meg az első bilibe-pisilés, ezek az óriási dolgok, és nem a versenyek, amiken voltam vagy leszek valaha, hanem a fantasztikus családommal eltöltött minőségi idő az, ami nekem az első helyen áll. A randiesték a férjemmel, meg az óriási kergetőzések, huncutkodások a csemetékkel. Persze előfordul hogy rossz napunk van, van hogy én sem vagyok türelmes / a lányom hisztis / a fiamnak meg jön a foga...elég rossz kis kombó ez, de a futás mégiscsak segít ezeket a feszültségeket levezetni. És a gyermekeim is azt látják, hogy az édesanyjuknak fontos, hogy legyen én-ideje, hogy legyen egy olyan szegmense az életének, ami egy kicsit csak az övé, mert ezzel azt a példát sugárzom nekik, hogy igenis legyenek ők is fontosak saját maguk számára, hogy érezzenek késztetést a kiteljesedésre, hogy merjenek nagyot álmodni, merészebbet, mint amiről valaha is mernének álmodni. ;-) 

Szóval sose voltam még ennyire fáradt, és soha nem voltam még ennyire boldog sem. :-) A legjobb szám a 35.