Krk (2018. augusztus)
Ma is élénken él bennem az a perc, amikor korán reggel a keskeny sziklás ösvényen futok felfelé, balomon a tenger és a szakadék, jobbomon pedig az egyre gyérülő, el-eltünedező növényzet. Noha csak a pékségbe terveztem elkocogni, hogy az otthon maradt, még alvó családtagoknak…