Helló fókuszvesztettség

Hosszú idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy az égegyadta világon semmi gond nincs azzal, hogy nem tudok mindig 120 %-on pörögni az edzéseimben, a futókedvem májusban szabadságra ment. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem edzettem szorgalmasan, a kötelező minimum megvolt, de azok a bizonyos plusszok hiányoztak, ami ahhoz kellettek volna, hogy mondjuk terven felül erősítsek. Így az izomépítés/karbantartás terén jócskán alul maradtam ebben a hónapban, mindösszesen egyetlenegyszer tudtam magam rávenni a gyúrásra, a hó végére nagyjából - remélem, hogy csupán érzetre - össze is plöttyedtem. 36 óra edzésidő, 320 km futás, 30 bejegyzés az edzésnaplómban, ami nem rossz, de az előző hónap számadataihoz képest némi csökkenést mutat (47 óra edzésidő, 338 km futás, 31 bejegyzés).

Eredetileg a május 21-ei hétvégére egy tempós Szénás kör volt betervezve, de a kedvezőtlen időjárási viszonyok okozta sártenger miatt inkább letettünk róla: maradt helyette egy tempós dombos aszfaltos futás, amit versenytempóhoz közeli zónában futottam meg. Ez a 28 km-es edzés – meg úgy összességében a májusi feladatos futások – annyira sokat kivettek belőlem pszichésen, hogy utána hosszú ideig csak kerestem az elvesztett „futókámat”. Most éreztem igazán a versenyek elmaradása miatti hiányt: hogy fussak meg versenytempóban egy 28 km-t egy szimpla péntek reggel? Persze próbáltam nem nagyon rágörcsölni, csak lazán odaállni a képzeletbeli rajtvonal mögé, magamnak mindenféle mantrákat mondogatva, mint például „kurvakeményvagy” és ehhez hasonlók, de ott motoszkált bennem, hogy hiába képzelek ide versenytársakat/szurkolókat, ez még csak nem is egy instant-kör, csak nyomok három Jánoshegyi/Tündérhegyi kört. Tény, hogy képtelen vagyok maximális erőbedobással megcsinálni egy ilyen futást egy „szimpla” edzésen. Nincs, ami rendesen hajtson belülről. Persze ahhoz képest a futás nem lett rossz, nyilván nem szórakoztam közben, de mégis lett egy 151 átlagos pulzussal megfutott edzésem, ilyet csak versenyen tudok magamból kisajtolni. Amint hazaértem, magamat máris az enter fölé hajolva találtam, hogy leadjam a nevezésem a június 12-i Bükk Hegyi Maratonra. Biztos ti is ismeritek ezt az ambivalens érzést, mikor egy-egy kimerítőbb sportteljesítmény közben a pokolba kívánjátok a választott hobbitokat, de kis idő múlva már is önként és dalolva belehajszoljátok magatokat a következő megpróbáltatásba. Nekem ehhez pusztán az az 5 perces autóút kellett, amíg hazagurultam Normafáról, úgy ahogy voltam csapzottan/izzadtan már kapcsoltam is be a gépem. A fene se érti ezt. 

Feladatos edzés utáni elégedett Fruzsi

A BHM-en háromszor futottam korábban, a 2012-es beszámolót itt, a 2014-es beszámolót itt, a 2016-ost pedig itt találjátok. A maratonistáknak egy 10,5 km-es 330 méter szintkülönbséggel bíró kört kell megtenni négyszer. Ugyanekkor lesz a Zemplén Terepkupa is, a testvérem, aki részt vesz ezen, oda invitált, de elsősorban futósabb útvonalon szerettem volna versenyezni, mert a gyorsulási terveimet most ez szolgálja inkább. Nem pedig a rambózás macsétával a Zemplénben, megküzdve a szinte függőleges hegyoldalakkal (nem csak felfelé, hanem lefelé is), az állig érő csalánnal, no meg a kóbor kutya hordákkal, kösz, nem, én ennél most kényesebb vagyok. De ha titeket felcsigáztalak ezzel, 2021. június 6-ig még tudtok nevezni erre az őrültségre, legyetek bevállalósak helyettem is!

Dobogós BHM 2012 <3 

Dobogós BHM 2014 

Dobogós BHM 2016

Május utolsó hétvégéjén Badacsony felé vettük az irányt, a Hotel Bonvino-ban töltöttünk klassz két napot a gyerekekkel. Az utat még a tavalyi Vadlánon nyertem, csak alkalmunk nem volt eddig felhasználni, de most kapva kaptunk a lehetőségen. Igazi töltekezős hétvége volt, persze a futás sem maradt el, de a hangsúly inkább a kikapcsolódáson volt.

Éliás Birtok (kötelező kóstolni a kéknyelűből készült pezsgőt)

A pajzsmirigy alulműködésemre szedett dózison sajnos emelni kellett, mert az értékeim még mindig nem elég jók, sok zavaró tünetem is volt az utóbbi időben, de bízzunk benne, hogy egyszer ezt is magam mögött hagyhatom.

Ennyit az elmúlt hónapról. Remélem, hogy sokat futottatok, de mellette éltetek is! ;-)

Keep going, folyt. köv, Hegy-vagyok-Fruzsi