Kezdjük ott, hogy utálom ezt az egész óraállítósdit, nekem, akinek kicsi gyerekei vannak, elég kardinális kérdés az alvás, különösen azóta, hogy egyre kevesebb jut belőle. Persze a hozadékát már szeretem, de a Vértes Terepmaraton előtti vekkertekerés nekem elég nagy érvágás. Na de most magamra…

Idén három versenyen vettem részt eddig: volt ugyebár a Vértes Terepmaraton márciusban, az Ultra Trail Hungary 55 km-es távja májusban, és a félév lezárásaként a Bükk Hegyi Maraton. Az igazat megvallva nagyon vártam ezt a versenyt, az UTH-n a körülmények nem igazán voltak kedvezőek, és a BHM ugyebár…

Szombaton a Bükk Hegyi Maratonon versenyzünk a családdal: Tomi, a testvérem és jómagam a maratoni távot futjuk, anyukám pedig a félmaratont fogja teljesíteni, ha minden klappol. Apukám a sportmenedzseri-segítői szerepet vállalta magára, mint ahogyan lelkesen és igen sikeresen űzi ezt már évek óta.…

Ma este az ölembe pottyant egy kis szabadidő, így gyorsan kipipálom ezt a versenybeszámolót a teendői listán, ki tudja, hogy mikor lesz rá ilyen remek lehetőség.  A Vértes Terepmaraton volt az idei első versenyem, és bár nem volt éppen célverseny, de azért elvárás volt, hogy rendesen tegyem magam…