A hetet egy laza 15 km-es futással indítottam az előzetes terveknek megfelelően. Mivel a férjem rendszerint sokáig dolgozik, így csak viszonylag későn tudok útnak indulni. A sötét és a hideg ellenére valahogy január környékén még meglepően tudom élvezni ezeket a kései futásokat. A rakpart budai oldalán futok egészen a Szabadság hídig, majd ott fordulok. Meglepő, mennyi futóval találkozok újabban. Korábban csak a könnyelműen tett, majd később gyorsan sutba dobott újévi fogadalmaknak tudtam be ezt a rengeteg kocogót, de most már elbizonytalanodtam. Valahogy divattá a futás is az utóbbi években, de amolyan jó értelemben. Valahogy szeretek futni a rakparton, bámulom a kivilágított hidakat, a turisták még télen is jönnek-mennek, a zene szól a fülembe, nekem meg magvas gondolatok jutnak eszembe. Hétfőn pont arra csodálkoztam rá, hogy milyen boldog vagyok, hisz nagyjából minden a helyén van: megszületett a kislányunk, igazi család lettünk Mirkóval! Klassz életem van, nincsenek komoly gondjaink, egészségesek vagyunk, van mit ennünk, és ráadásul még a kilométereket is róhatom kedvemre. Az esti lazázáshoz ez most az aktuális kedvencem, noha tudom, hogy millióan feldolgozták, de mégsem tudom megunni...

https://www.youtube.com/watch?v=rK-qy-x5XLk

Kedden szintén egy 15 km-es futás került terítékre, de ebbe már tettem némi lendületet is, ami azt jelentette hogy a 6., 8., 10., 12. és 14. km-eket próbáltam egy kicsit lendületesebben futni (cirka 25 másodperccel jobban). Nem is ment rosszul, bár az emelkedők és a felkerekedő szél sem volt a barátom mindig, de a lényeg az intenzitáson volt, nem pedig az időeredményen. Próbáltam felvenni egyfajta könnyed futómozgást (ami már korábban egészen jól ment), valamint figyelni arra, hogy ne húzzam fel és feszítsem meg a vállaimat, mert ez hosszútávon komoly fáradást okoz. Sokat gondoltam a március végi maratonra, latolgattam, hogy vajon mi lesz az a tempó, ami menni fog addigra.

És amit ripíteltem: https://www.youtube.com/watch?v=akhmS1D2Ce4

Csütörtök délelőtt Imó e-mailben javasolta, hogy a már-már szokásosnak mondható hétvégi 30-as helyett fussunk a szigeten egy 20-as felmérőt 25 km-en. Ezt amolyan önbizalom-növelő futásnak szánja (nahát), hogy elhiggyem, hogy nem is vagyok olyan rossz formában, mint gondolom. Hátnemtudom, nekem azért komoly kétségeim voltak. A felmérő miatt gyorsan újraterveztem az edzéseket, hogy lehetőség szerint kipihent legyek szombatra. A szerdai laza otthoni 40 perces öröm-spinningen kívül szerdán és csütörtökön pihentem, péntek este pedig futottam egy 10-est a rakparton, de csak amolyan nyugdíjas tempóban, némi erőltetett repülővel a végén.

A péntekről szombatra virradó éjszakám azért megért egy misét a kislányunk miatt, de még jó hogy van egy klassz férjem, aki azért besegített. Mielőtt megkezdtük volna a felmérőt, Imó felvázolta, hogy mi is lenne a feladat: nézzük meg, hogy mit tudok most. Mindezt úgy képzelte, hogy futunk egy 2.5 km-t bemelegítésképpen, majd szépen felvesszük az öt perces iramot, majd azt tartjuk a fennmaradó 22.5 km-en. Volt némi izgalom, annyi szent, mert rég futottam ilyen tempót ilyen hosszan. Hideg is volt, a szél is fújt, egy szóval nem buzgott bennem az a fránya bizonyítási vágy, de ez van, meg kell csinálni, annyival előrébb leszek. Szépen el is kezdtük, a tempó egészen kényelmesnek bizonyult olyan 15 km-ig, aztán azért már egy kicsit küzdeni kellett érte, a végén pedig már nem is kicsit. Még a frissítést is passzoltam, mert tudtam, ha megállok inni, az életben nem bírom majd felvenni a tempót újra, úgy le voltam meredve. A mission mindenesetre sikerrel zárult, ugyanis sikerült benn maradni az 5 perces bűvös iramon (részidők: 5 km 24.55, 10 km 49.45, 15 km 74.35, 20 km 1:39:40, 22.5 km 1:52:15). A félmaraton pedig 1:45:15 lett!

Másnap azért úgy éreztem magam, mint akit jól összevertek, de jókislány voltam és regeneráló célzattal ráfutottam egy 15-öst, úgyhogy ezért tutira megérdemlek egy nagy vállveregetést, mert nagyon nem esett jól. És még repülőztem is a végén. Nofene, azt hiszem lassacskán egész jó tanítvány leszek. :-)

A hetet így 81 km-rel zártam, ami kész őrület, mi lenne ha még időm is lenne?