Az egyik barátnőm egyszer felhívta a figyelmemet arra, hogy az idióta női magazinok borítóján mindig vannak számok. Például 101 trend az új szezonban, 55 frizura / szex / körömlakk / divat tipp (bármi tetszőlegesen behelyettesíthető). Nem tudom, hogy miért is van ez így, de a marketingesek biztos értik a dolgukat, és így a magazin tutira jobban eladhatóbb, mint számok nélkül...Ez pont olyan, mint hogy muszáj a bulvár újságok címlapjára meztelen csajt tenni, mert így jobban veszik. Ez van, ez Magyarország. 

Na de térjünk vissza a számokhoz. Van 1 db dackorszakban lévő lányom, 1 db 5 hónaposom, 1 db szerető és támogató férjem. Egy héten az álmatlan éjszakáim összesen 7 darab. Kialvatlanság miatti hiszti / kirohanás: 1-5 között, bár most már csökkenő tendenciát mutat. És van (mostmárcsak) 1 hobbim, amit lelkesen és kitartóan űzök, minden nehézség ellenére, ami ugyebár a futás. Jöjjön hát most a november számokban!

A hónap egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy egy hetet szinte egy az egyben kihagytam. Futottam majdnem 180 km-t, több mint 4000 méter szintemelkedéssel. Az edzéseket sikerült rendszeresíteni, kiépíteni egy új rendszert, beilleszteni a hétköznapokba. Időt szakítok a nyújtásra és az erősítésekre is, decemberben meg újra elkezdem a body art gyakorlását, ami jót fog tenni a hajlékonytalanságomnak. :-) Egyszóval szépen alakulnak a dolgok. A kialvatlanság még mindig nagy problémát okoz a teljesítményben, de be kell látnom, hogy ez mostanában nemigen fog változni, ez van, el kell fogadni. Az igazat megvallva, már nem is adogatom össze, hogy hány órát aludtam éjszaka, mert csak felbosszantom magam, de azért a 6 óra több részletben nagyjából összejön. Rosszabb is lehetne, hál' Istennek az agyamat nagyon nem kell használnom. :-D De a reggeli kávé nélkül tulajdonképpen nem is létezem. Néha már előző este lefőzöm, hogy reggel egyből dönthessem magamba, muhhahhha. A további gond - a masszív koffeinfüggőség mellett- , a súlyom: hormonálisan a szülés óta lassan helyreálltam, de a fegyelmezettségem lanyhult az elmúlt pár hétben. Július óta leadtam 6 kg-ot, de még mindig van minimum 6, amitől megszabadulnék. De ez anélkül nem megy, hogy ne figyelnék oda a táplálkozásra egy kicsit jobban. Azt találtam ki, hogy elkezdek táplálkozási naplót vezetni, és kiteszem a blogra időről - időre, hátha a nyilvánosság visszafogottabbá tesz majd, meglátjuk. :-) 

Volt egy hete egy 10 km-es tempófutásom is a Margitszigeten, Imóval, Zitával, Timikével és Miklóssal. Egész jó banda jött össze a "kismamák" kedvéért. Az igazat megvallva a cél az volt, hogy megnézzük, hogy mennyire épültem le a kihagyás miatt és hogy a szülés óta ebből mit sikerült ledolgozni. Együtt melegítettünk, aztán Timike és Miklós leváltak rólunk, és elrobogtak. Imó és Zita lelkesen nyulazott nekem, és én próbáltam maxra megfutni a 10-est. Fura volt síkon futni, tulajdonképpen másfél éve nem is futottam ilyen terepen. Az első kilométer a tempókeresgéléssel telt, aztán a gyors kezdet után, sikerült megtalálni azt a sebességet, ami még "viszonylagosan" tartható volt számomra. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok valami gyors futó, de szeretnék fejlődni ezen a téren is. A lényeg: a 10-es lement 47:53 alatt, ami azért nem is olyan nagyon rossz, a nagy kihagyáshoz, a súlytöbblethez, illetve a gyors edzésmunka totális hiányához képest. :-) Ezúton is nagy köszönet Imónak és Zitának, hogy ilyen illusztris társaság nyulazott nekem, a barátságukért és segítségükért soha nem lehetek elég hálás. 

Ami még újdonság, hogy mostantól hétről-hétre Barát Gabriella személyre szabott edzéstervei alapján készülök céljaim elérésére. :-) 

Széchenyi kilátó -ez már a szürke november

A kis kerek-képű :-) amúgy meg a telefonom egy kalap szar

A Tündér-szikla a szürkeségben, még mindig az új kedvenc hely