Az április határozottan jobb hangulatban telt, mint a március, bár még mindig annyira gépiesnek éreztem sokszor, hogy hirtelen nehéz konkrét, kiemelkedő momentumokat felidéznem. Anélkül, hogy az edzésnaplómat elővéve rögtön puskáznék a statisztikát illetően, kapásból azt mondanám, hogy azt szerettem a legjobban, hogy a testem zokszó nélkül engedte a megterhelőbb edzésmunkát. 47 órát töltöttem mozgással, 31 alkalommal edzettem és összesen 338 km-t tettem meg 8500 m pozitív szintkülönbséggel. A szisztematikus edzéseknek nyilván meg is van az eredménye, kezdem újra azt érezni, hogy szép lassan visszakapom a rég nem látott formámat, az izmosat és a gyorsat (természetesen szigorúan magamhoz mérten).

A hónap elején Regécen töltöttünk pár napot, igyekeztem rendesen kihasználni az alkalmat, sokat koptattam a várba felvezető ösvényeket. Rendesen felüdülés volt, hogy nem a megszokott helyen kínlasztom magam, és mivel a vár a látogatók elől zárva volt, a turisták is elmaradtak, így a reggeli órákban teljes magányban futkostam fel-le.

Hosszúfutás utáni "keresztedzés" a kertben, egyszer eljön még a biatlon ideje is, érzem! :-)

Idén már három alkalommal jártam be a Szénás kör 31 km-es távját. Ebből egyet nagy sárban csúszkálva, a testvéremmel teljesítve, még februárban, 3:29:14-es időeredménnyel. Az elmúlt két hétben azonban egyedül, önellátó jelleggel kétszer is végigmentem a pályán, illegálban (tehát hivatalos mérés nélkül), edzés jelleggel, csak hogy a fejemben legyen végre az útvonal. Terveztem futni egy hosszabb instantot májusban, de annyira élvezem a komolyabb edzésmunkát, amit a sérülésem miatt egy jó darabig nélkülöznöm kellett, hogy ezúttal nem akarok kockáztatni: nem szeretném egy instant ultra miatt egy hosszabb ideig tartó regenerációs időszaknak alávetni magamat, inkább csak edzenék, sokat, erre van pillanatnyilag szükségem és kellő motivációm. De hogy a komfortzónából is ki kelljen lépnem (amire edzéseken már rendszerint nehezen veszem rá magam), úgy döntöttem, hogy legalább egy 30 km-es tempófutással megpróbálkozhatnék, így esett a választásom a Szénás kör 31 km-es távjára. Májusban a futásra minden bizonnyal jobbak lesznek a körülmények, mint a saras/hideg februárban. A legutóbbi bejárásom egészen bíztatóra sikerült: bruttó 3:19-et mértem egy pisiléssel és a QR kód leolvasóknál tett direkt megtorpanásokkal, úgy hogy csak a középső 12 km-es szakaszt futottam lendületesebbre (közel sem maxra). Most azt mondanám, hogy egy 3 óra 10-en belüli, 156-os átlagpulzusú tempófutásnak maximálisan tudnék örülni, ezzel jelenleg elégedett lennék.

Ha már a Szénás körnél tartok, elmesélem, hogy a gyerekkel áprilisban debütáltunk a családi távon. Cirka négy óra alatt tettük meg a kb. 12 km-es, 300 m pozitív szintkülönbséggel bíró túrát egy baráti családdal. Az 5 és a 7 évesem, kiegészülve a kis barátnőjükkel nagyon klasszul bírta a gyűrődést, a legkisebb, mint egy kis vizslakölyök futkosott fel s alá, így az ő lábában minden bizonnyal még több kilométer gyűlt.

A boldog finisher - gyerekek 

A hónap örömhíre egyértelműen az volt, hogy megkaptam a második Pfizer oltást is. Aznap már nem edzettem, másnap pedig annyira kiütött a cucc, hogy a második emeletre is nehezen bírtam felmenni, így hát hagytam a szervezetemet antitestet termelni, nem „bántottam” felesleges erőlködésekkel. A hormonrendszeremet – remélem, hogy csak átmeneti jelleggel – viszont rendesen hazavágta az oltás (vagy csak ez a különösen stresszes időszak), a normál, betonbiztos ciklusomhoz képest jó 10 nap késéssel lettem „nagylány”, már-már szülési fájdalmak közepette, így kénytelen voltam – magamra nem jellemző módon – aznap is kényszerpihenőt tartani.

Ami a keresztedzéseket illeti, áprilisban a spinnerem végre felkerült a teraszra a tárolóból, de az idő zordsága miatt eléggé hanyagoltam, helyette sokszor inkább a futásra voksoltam. Ebben a hónapban is szorgalmasan folytattam a saját testsúlyos erősítő edzéseket, szép lassan kezdem megkedvelni ezeket a gyakorlatokat, pláne, hogy egyre inkább érzem a pozitív hozadékait is.

Szálkásodás on

Rövid hírek:

• Voltam inbody mérésen, kiderült, hogy mennyi az annyi, ugyanis konkrét képet kaptam a jelenlegi testösszetételemről. Ezt egy hosszabb út kezdetének szánom, amikor legalább a feléig érek, beszámolok róla nektek a miértekről és a hogyanokról.
• Megnéztem a Social dilemma című filmet, ami megerősítette bennem, hogy nem véletlenül mérem már hónapok óta a digitális képernyőidőt az okos telefonomon és nem véletlenül állítottam be masszív limitet az említett kütyün.
• Újranéztem Pintér Béla Jubileumi beszélgetések című darabját streamen, majd órákon keresztül hallgattam a Sziámi „Ha”-ját. Hát mit mondjak, nem volt egy könnyű nap.
• Az Örkény Színház műsoráról ebben a hónapban a „Nézzünk bizakodva a jövőbe” című, zseniálisan jó Örkény egyperceseket felolvasó estet, és a közel négy és fél órás József és testvérei című darabot választottam (ez utóbbit negyedjére láttam, de még mindig megunhatatlan).
• Ami a könyveket illeti, még mindig az Atwood Testamentumok című könyvét nyűvöm, felkészül Spiró Fogság-a.

 Folyt. köv., Fruzsi