2012. jan 08.

Mindig csak előre!

írta: b.fruzsi
Mindig csak előre!

Az van, hogy az ember lányának nem mindig van kedve edzeni. Beköszöntött az undok január, a maga meglepő enyhe időjárásával, derültségével-borússágával, és valahogy rám telepedett. A karácsony már elmúlt, a síelés még messze, az ember semmit sem vár, csak vegetál, túlélésre játszik. A lelki tespedtségemre a tanulás is tesz egy jó nagy lapáttal, fáradtnak, lustának és motiválatlannak érzem magam, és csak azt várom, hogy mikor lesz már végre jó idő. A minap is mikor húztam magamra a futónadrágot, azon ábrándoztam, hogy a tavasz első gyenge sugarai már melegítenek, és így rovom a szokásos kis köreimet. Pedig én tényleg szeretek télen futni, ez már zsinórban a harmadik tél, amikor futás céljából edzőterembe be se tettem a lábam. Az ember elvileg megszokja a hideget, és idén télen szinte még nem is fagyott, de én még így mindig felszisszenek, mikor kilépek az ajtón. A nyár gyermekének, mint amilyen én is vagyok, ez nagyon nyomorúságos tud lenni.

Novemberben sikerült egy egészen jó félmaratoni időt összehoznom magamhoz képest, igazán boldog voltam az új egyéni csúcsommal. 1:45:41! Ezzel majd 17 percet javítottam a teljesítményemen egyetlen év leforgása alatt, a tavalyelőtti siófoki félmaratonhoz képest.

392206_10150566358857178_802822177_11840223_1097800611_n.jpg

A debreceni Rotary maraton a következő etap, az időtervem pedig egészen meredek, meg se merem osztani. Sokat becsületesen dolgoztam tavaly, idén még többet kellene. A január tanulással és vizsgákkal telik, ez most az első, így nem fáraszthatom magam nagyon durva edzésekkel. A február azonban meglehetősen dolgosnak tűnik, és kicsit tartok is tőle, ez lesz az első 350 km-en felüli négyhetes ciklusom. Márciusban egy hét a síelés miatt kiesik, így a hó elején erőteljesen kompenzálnom kellene, ha tényleg jó maratoni időt szeretnék.

Sutba dobtam hát minden ellenérzést, és elkezdtem a 2012 évi edzést, a motiváció pedig majd csak beköszönt időközben.

Tovább után az első heti teljesítményem:

 

Teljesítmény 1. hét, 2012. január 02-08.

Hétfő: 15,68 km, idő 1:23:11, átlaga 05’18” / km, 3 kör a Margitszigeten;

Szerda: 24,33 km, 2:07:22, átlaga 05’14” / km, Margitszigetről Római part és vissza (alávaló hidak és lépcsők tarkították az útvonalat);

Péntek: 7,49 km, 0:41:33, átlaga 05’33” / km, ki a Margitszigetre, 1 kör, majd go home;

Szombat: erősítés otthon 60 perces időtartamban;

Vasárnap: 25,21 km, idő 2:16:25, átlaga 05’23” / km, ki a Margitszigetre, ott némi körözés majd vissza;

Összesítés: 72,73 km futás, 1 óra egyéb sport.

A hétfői edzés egészen jól esett, mindig meglepődök azon, hogy mennyi futóval találkozhat az ember 15 óra magasságában a Szigeten. „2:22 Petike” is lekapcsolt mellettem fénysebességről az én tempómra 12 km magasságában, így együtt fejezhettük be a körünket.

Szerdára Imóval beszéltünk meg közös edzést, 25 km volt terítéken. Útközben összefutottunk Zitával, aki szintén csatlakozott a Római-partra tervezett kiruccanásunkhoz. Zitát korábban csak néhány másodpercig láttam, mivel mire feleszméltem, addigra már mindig tovaszáguldott. Nem is tudom, miből van ez a csaj! Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy valójában élő szövet a fémvázon, persze a kifejezés legjobb értelmében. Az edzés remek volt, olyan 15 km-ig egészen könnyűnek éreztem a mozgásomat, a problémák utána kezdődtek: Imóval úgy döntöttünk kb. fél távnál, hogy csináljunk ebből a futásból egy időmérő edzést, nézzük meg, hogy hol tartok a felkészülésben. Ezt követően okosan tartalékolva, de azért úgy futottam, ahogy a csövön kifért. Azt azért hozzá kell tennem, hogy az utolsó 2 kilométeren már annyira pocséknak éreztem magam, hogy a tempót hozzávetőlegesen 5:30-ra saccoltam volna, de mint utólag kiderült, a végére összejöttek 5 perces km-ek is. Ez van, fejlődök, na! A levezetésre kinyomtam az órát, pedig még kocogtunk kicsit, és lezavartunk 4 repülőt is, „mert megérdemlem”!

A szerdai edzés kicsit megviselt, pedig pénteken egy 10 km-es felmérőt kellett volna teljesítenem, amit csúnyán szkippeltem. Fáradt is voltam, a szél is kezdett viharossá válni, bennem meg nem volt elég „kraft”, ez van, ha az ember azt érzi, hogy valahogy a szél mindig szemből fúj. A cudar körülményekre való tekintettel gondoltam, hogy engedélyezek némi lazázást.

A szombati otthoni erősítést követően a hét utolsó napjára Attilával beszéltünk meg egy közös futást. Korábban 25 km-ben állapodtunk meg, ebben a szellemben vágtunk bele a távba. Attila jó fej volt, végig szórakoztatott, szinte repült az idő. Összességében egy egészen jó edzést sikerült összehoznunk, főleg nekem persze, mert neki azért ez csak könnyű kocogás volt. Köszönet ezúton is neki a közös futásért!

Szólj hozzá

maraton hosszúfutás