2023. nov 04.

CCC versenybeszámoló (2. rész)

írta: b.fruzsi
CCC versenybeszámoló (2. rész)

A verseny 

Lefelé botladozok a lejtőn a sötétben. Egy napja és egy teljes éjjel úton vagyok, rögeszmésen keresem magamat a francia Alpokban. Az egész napos dehidratáltság miatt a vonásaim elgyötörtek, legalábbis valahogy így képzelem, tükörbe nem néztem már egy ideje. Nemrég hánytam egyet, végre kiokádtam magamból azt, ami nem volt odavaló. Újraindult a rendszer, de a biztonság kedvéért most inkább nem eszek, a maradék tizenpár kilométer megy majd saját zsíron is, nem kockáztatok, örülök, hogy több órás gyomorfájás után most nem fáj semmim. Maximum eléhezek, de azt elviselem, majd lassan megyek. Hirtelen felértékelődött az idén gondosan megnövelt zsírraktár készletem, bárki bármit is mondjon, van ennek előnye is ...

Tovább Szólj hozzá

2023. okt 30.

CCC versenybeszámoló (1. rész)

írta: b.fruzsi
CCC versenybeszámoló (1. rész)

Az előzmények 

Amikor csőtörés után kinyitod a csapot, hiába várod a vízsugarat, először csak távoli morajlás jelzi, hogy valami történt, míg nem voltál odahaza. Aztán nagy robajjal pöfögve megérkezik a víz is, zavarosan, sárgásan. Ez a csap bennem a CCC után nem tört el, csak elzártam, kicsit olyan mintha „téliesítettem” volna, de most újra kinyitottam, hogy szabadon áramoljanak az emlékeim. Jó lett volna, ha egyből megírom a beszámolómat, de olyan sok teendő temetett maga alá, hogy nulla ihletem volt papírra vetni bármit is. Aztán felülkerekedett bennem a segítő szándék, a tapasztalatok átadásának fontossága, meg egyébként is olyan sokan kértétek, így nincs más hátra, mint visszaemlékezni 2023. szeptember 1-jére, a CCC ...

Tovább Szólj hozzá

2023. jún 05.

Hogy is gondolhattam komolyan, hogy idén nem megyek az UTH-ra?

írta: b.fruzsi
Hogy is gondolhattam komolyan, hogy idén nem megyek az UTH-ra?

Rendszerint a gép előtt ülök a nevezés megnyitásának napján és az elsők között kattintom le a gondosan előre kiválasztott – a felkészültségemnek és aktuális ízlésemnek megfelelő – távot. Idén a négy korábban is meglévő verseny (Ultra-Trail Hungary – 111 km, Szentlászló Trail – 84 km, Szentedre Trail – 54 km, Visegrád Trail – 30 km) mellett két új táv (Twin Peaks Trail – 22 km, Vertical 500 – 2 km) is felkerült az étlapra, a programot tovább színesítő, gyerekeknek szóló kids-trail mellett. Tavaly sikeresen teljesítettem a 111 km-es leghosszabb távot: a hegyek megettek, kiköptek, elpusztultam, újjászülettem, mindeközben elképesztő csodákat éltem meg. Talán azt gondoltam, hogy egyszerűen ezt nincs hova fokozni, emiatt ...

Tovább Szólj hozzá

2023. feb 21.

Dömpertest, hájgúnár, fejnehéz

írta: b.fruzsi
Dömpertest, hájgúnár, fejnehéz

Magától értetődően leadok 10 kilót , jutottam magamban futás közben a végkövetkeztetésre. Aztán gyorsan eszembe jutott a testvérem témába vágó szellemes mondása, miszerint ő ennyi súlytól maximum végtag amputációval szabadulhatna meg. A gondolaton hangosan felröhögök, ne érts félre, nem képzelem el lelki szemeim előtt a megcsonkított bátyámat, de felettébb abszurd gondolat, hogy egyáltalán ilyesmi eszébe jut. Egyébként ismertem valakit, aki egy-egy futóverseny előtt elment hajat vágatni, hogy annyival kevesebbet kelljen majd cipelnie. Nyilván ez amolyan kabala frizura igazítás volt, de ezen zilálva elmélázok kicsit, latolgatom, hogy vajon pár gramm hajtól való megszabadulás hathatós segítséget nyújthat-e mondjuk egy 100 kilis ultra ...

Tovább Szólj hozzá

2022. nov 29.

Nice Cote d’Azur by UTMB 110K versenybeszámoló

írta: b.fruzsi
Nice Cote d’Azur by UTMB 110K versenybeszámoló

Covid után százas? (Második rész)

Imonak, aki nélkül még mindig a külső körön pittyegnék

Pedig olyan jó ötletnek tűnt. Emlékszem, december volt, az adatvédelmi jog vizsga előtti este, ültem a konyhaasztalnál, amin egy tonna vákumozott, fagyasztásra váró vadhús csomag sorakozott. Még most is érzem az orromban a nyers hús szagát, ami az egész konyhát betöltötte. Szellőztetnék, de hideg van odakinn és nincs kedvem jobban felöltözni. Kezemben boros poharat tartottam, valami vörös volt benne, pannonhalminak gondolnám. Mirkó csendben végzi a hentesmunkát, én meg fókuszáltan bámulom a laptopom képernyőjét, ahogy egy közösségi oldal feedjét görgetem. Nincs kedvem már tanulni, úgy érzem, többet is tettem, mint amit elvártam ...

Tovább Szólj hozzá

2022. okt 11.

Covid után százas?

írta: b.fruzsi
Covid után százas?

Egy júniusi vasárnap délelőtt, a pozitív covid tesztem szorongatva, sírva tárcsázom a barátnőm számát és közlöm vele az adott helyzetben elképzelhető legrosszabb hírt: nem tudom este elkísérni arra a bécsi koncertre, amit mindketten cirka három éve várunk. A barátnőm már elindult Nyíregyházáról, az autós kihangosítón keresztül utasít, hogy csináljak már még egy tesztet, mert ezt egészen egyszerűen képtelen most elhinni. A párom elrohan az ügyeletes gyógyszertárba, én pedig tűkön ülve várom, hogy mikor ér haza, közben meg próbálom magamat összeszedni, a nyálteszthez már csendben gyűjtögetem a mintát a számban. A 9 éves kislányom módszere ez, a tevékenység megnyugtat, gondolataim kicsit elterelődnek, mintha csak ...

Tovább Szólj hozzá

2022. okt 11.

Hallod, ebben a családban komolyan veszik a futást

írta: b.fruzsi
Hallod, ebben a családban komolyan veszik a futást

2022. június 5-én rendezték meg az Ultra Trail Hungary (UTH) leghosszabb betétszámát. A piros rajtszámosok rettegett 112 kilométere a maga tekintélyes 4200 méteres pozitív szintkülönbségével, „a Pilis és a Visegrádi hegység sűrű és sötét erdejében” kanyargó útvonalával, a bioritmus-idegen éjféli rajtjával Magyarország legnagyobb presztizsű 100 km-es terepultrájának számít. 2019-ben egyszer már nekiugrottam ennek a versenynek, de akkor 75 km-nél a küzdelmet egy sérülés miatt feladtam. Azóta érzem úgy, hogy még van dolgunk egymással, az UTH-nak és nekem, így újra regisztráltam az eseményre. Még valamikor 2018 novemberében beállítottam háttérképnek a laptopomon a verseny borítóképét, azóta azt néztem, minden egyes nap. ...

Tovább Szólj hozzá

2022. okt 11.

Még mindig futunk, de miért?

írta: b.fruzsi
Még mindig futunk, de miért?

Májusban lesz tíz éve, hogy részt vettem az első „terepultrámon”, egy szolid ötvenesen a Pilisben, ennek apropójaként elmerengtem azon, hogy hova is lett az a sok-sok versenytárs, akikkel akkoriban együtt futottam, akiknek az edzéseit lelkesen követtem az Edzésonline-on, vagy netán a Nike+ applikáción keresztül. A gondolatmenetet továbbfűzve azon kezdtem el töprengeni, hogy vajon honnan is szorult belém annyi motiváció, hogy egy évtized után is töretlen lelkesedéssel űzzem ezt a sportot? Hogy tartott ki ez a motiváció egészen idáig? Szerettem volna megszólaltatni néhány olyan kiváló terepfutót ( Paál Emőkét, Szűcs Fatimát, Belus Tamást és Szabó Áront ) ezen írás apropójaként, akik már akkor is futottak, amikor én még csak ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása