A Runner’s World „Complete Guide to Running” 2010-es kiadványát lapozgattam virtuálisan a minap és egy igazán érdekes cikkre bukkantam. A szerző 25 tippet gyűjtött össze, hogy a rohanó mindennapokba hogyan lehet az edzéseket „viszonylag” könnyedén beilleszteni. A tippek nagy részével nem értettem ugyan egyet, de legalább végiggondoltam, hogy én mit is teszek az ügy érdekében. Az egész lényege a helyes tervezés, és néhány időspóroló taktika alkalmazása. Íme a recept, amit én alkalmazok egy-egy hét tervezése során.

Tedd magad szabaddá!

Alapvetés szerintem, hogy naponta 20 perce mindenkinek van saját magára. Aki ezzel ellentétes dolgot állít, az egyszerűen nem elég motivált, hogy sportoljon. Sokan szeretnek ezzel takarózni, de a valóságban egyszerűen lusták megmozdulni. A közelmúltban az egyik meglehetősen tunya ismerősöm megkérdezte, hogy van nekem ennyi időm edzeni (pedig ha tudná, hogy valójában én még nem is edzek olyan sokat…)? Felvetettem neki, hogy mi lenne, ha gyorsan meg kellene saccolnia, hogy hetente hány órát tölt el a televízió előtt. A válasz szerintem még őt magát is megdöbbentette: na, én pont annyit sportolok egy héten!

A-minden-perc-számít-szabály

Az a típus vagyok, akinek a napi 24 óra sosem elég. Megy a folytonos siránkozás és hiszti, hogy miért nem áll egy nap 36 órából (nyilván ennek egyszerű fizikai okai vannak, amelyek létezését rendszeresen negligálom). Noha így 30 fölött igencsak rám férne az a bizonyos szépítő alvás, általában hétköznap nem alszom túl sokat, a pihenés maximum 7 és fél órában van maximálva, ez azonban korántsem elegendő. Az alváshiányt rendszerint hétvégén pótolom be, azonban ekkor sem alszom 9 óránál többet. A minden-perc-számít-szabály lényege érdekes módon az, hogy minden perc számít. Az egész napom pontosan, előre be van tervezve, hogy mikor mit csinálok. Ez hosszú távon meglehetősen kimerítő, de a hétköznapokba sajnos nem sok edzés férne bele másképpen. Hétvégente azért teret engedek a lazításnak. Hátránya a dolognak, hogy eszméletlen szétszórttá válhat az ember: a múltkor is az edzőteremben döbbentem rá, hogy a terembe rendszeresített cipőm helyett a jobbos (totál koszos) terepfutó cipőt, illetve a balos beton futócipőmet vittem. A két cipő árnyalata csak igen távolról egyezett, és a jobbos fél számmal nagyobb volt, mint a bal. Ez a divat-fiaskó biztos belefért volna a júniusi Glamour Ne Tedd rovatába. Nájsz.

Futás a munkahelyre, majd onnan haza

Zitától lestem el a múltkor ötlet gyanánt a munkába-futást az időspórolás végett. Naponta egy órát minimum tömegközlekedési eszközökön zötykölődök, így felvetődött bennem, hogy ha máshogyan nem tudom bepréselni a napomba a futást, akkor miért ne futhatnék be a munkahelyre. A dolog egy kis logisztikát igényel ugyan (a másnapi ruha – maradéktalan – bekészítése és a tisztálkodó szerek munkahelyre történő rendszeresítése), de mindenféleképpen megéri vele bajlódni. 5 km-re lakom a munkahelyemtől, és azon szerencsések közé tartozom, akik még a Margitszigetet is az útjukba ejthetik. Reggel fél 7-kor még nem sokan edzenek, meleg sincs, így bátran ajánlom ezt az opciót az összes korán-kelő, a munkába-futást eddig még nem gyakorló sporttársnak.

Keress edzőpartnert

Különböző edzőpartnerekkel futni a világ legjobb dolga. Régebben a magányos futók táborát erősítettem, mára azonban társasági életet is sokszor futás közben élek. Edzés közben az élet nagy dolgain keresztül, a különböző edzéstippeken át sok mindent meg lehet tárgyalni, és az ember egyszerűen azon kapja magát, hogy a korábbi edzőpartnerek igazi jó barátokká nőtték ki magukat. Ha megbeszélek egy közös futást valakivel, a kísértés is jóval kisebb, hogy lemondjam a „randit”, míg ha egyedül futnék, az otthonmaradás veszélye már inkább fennáll. És hogy mi a hozadéka a másokkal együtt futásnak? Az ember észre se veszi, máris társasági életet él, miközben sportol. És nyújtás közben a szénhidrátpótlás jegyében még akár sörözni is lehet…

Gondold újra!

Az embernek nem árt időszakonként rendet tennie a munkán kívüli elfoglaltságai között is, illetve átvilágítani a feleslegessé váló emberi kapcsolatokat. Az energiavámpír embereket nyugodtan ki lehet szortírozni, a fontoshoz ragaszkodni kell, de ami csak az időt rabolja a lényeges dolgoktól, meg kell tőle szabadulni minél hamarabb.

Azt gondolom, hogy az időzsonglőrködést lehet még nagyobb szintre emelni, ennél magasabb szinten űzni, nekem mostanában így megy.

Kinek mi a receptje? Ti hogy csináljátok?