Nagyon régen nem írtam, bőven lenne miről beszámolnom, hogy mi is történt velem az elmúlt cirka másfél hónapban. A teljesség igénye nélkül megpróbálom röviden összefoglalni, hogy hol is tartok most a páros Ultrabalatoni felkészülésben. 

A februárt végül 293 km-rel zártam, ami a szülés óta a legerősebb hónapnak számított, mindemellett közel 50 km-t sétáltunk Izabellel, a kis kilométer-hiányos kislányommal. Az edzések között volt egy amolyan "önbizalom-növelő" 30 km-es tempófutás, amit sikerült 5.02-es perc/km átlaggal teljesíteni. Az önbizalmamat egy kicsit megturbózta, kb. cirka egy hétig tartott a hatása, sajnos már olyan rég volt, hogy alig emlékszem rá. Újabban elég sokat iramjátékozok, ha már a résztávozásra nem bírom magam rávenni, a sebességemet sikerült is elég rendesen megnövelni, legalábbis a szülés utánihoz képest mindenképpen, de sajna még mindig nem az igazi.

Márciusban öt napot síeléssel töltöttünk, ahová még futócuccot sem vittem magammal. Az utóbbi időben ez volt az első alkalom, hogy valahová nem vittem a futócipőmet, tök büszke voltam magamra, hogy sikerült ezt elérnem, így totál ki tudtam kapcsolni és minden energiámmal a síelésre koncentráltam. Mirkóval idén azért elég "nyugdíjasan" toltuk, légvonalban olyan 30 kiliket tettünk meg naponta, kivéve az első napot, amikor még szokni kellett a másfajta mozgást. Én igyekeztem magamat visszafogni, nehogy lesérüljek, de azért így is elég sokat pereceltem, jellemzően enyhén sík szakaszokon, valami hülyeség miatt. Általában a délelőttöket megtoltuk, aztán következett egy klassz ebéd valamelyik hüttében, egy kis ejtőzés-napozás, majd mentünk haza anyuékat váltani a gyermekfelügyeletben. 

Feszítés a napsütésben

A fenti kép méltóképpen szemlélteti, hogy miért is vagyok még 55 kg a szülés után, hát ezért! :-) Vessenek meg a nem-sör-ivók, nem tudják, mit hagynak ki! :-)

Más...Az utóbbi időben egy kicsit ráfüggtem a futásra, ezért tudatosan visszafogtam magam, hogy ne csak ez töltsön ki teljesen, a családommal való foglalkozás mellett. Nem szeretem, ha nagyon bekorlátozódok valamire, ezért ha van egy kis szabadidőm inkább olvasok, filmet nézek az edzésnaplók tanulmányozása helyett. Napközben már megint rengeteg zenét hallgatunk, mert Izabel már elég nagy hozzá, így a spotify.com-on állandóan szól a jazz. A francia felsőfokút is meg kellene csinálni végre, de az angolt se kellene elfelejteni, mert mi lesz velem, ha megyek vissza dolgozni. Szóval van mivel mivel foglalkozni! 

Vasárnap életem 6. maratonja elé nézek. Van némi izgatottság, már másfél éve nem versenyeztem! Imóval megbeszéltük a múlt héten, hogy mit is kellene a héten csinálni, neki is láttam, de a tegnapi edzés nem sikerült valami jól, így inkább hagytam is a fenébe a dolgot, mert csak a maradék önbizalmam sínylette volna meg a dolgot. Inkább pihentem állok oda a rajtvonalhoz, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. Még mindig nem tudom, hogy mi legyen a stratégia vasárnap: merjek-e 4.50-es ezrekkel kezdeni, vagy elégedjek meg az ötpercesekkel. Az eszem azt súgja, hogy az utóbbira voksoljak, mert a 4.50-et nem igazán gyakoroltam és félő, hogy elfutnám az elejét, aztán csak egy csúnya megborulás lenne belőle. Izgulok, hogy mi lesz bennem vasárnap...a lelkem mélyén szeretnék egy pébét, de reálisan átgondolva sajnos nem biztos, hogy van bennem elég munka. Mindenesetre amit biztosan tudok az az, hogy oda fogom magam tenni maximálisan, és a szar edzésekből feltöltekezve le fogom nyomni becsülettel, aztán lesz, ami lesz! :-) Nem akarok csalódást okozni sem magamnak, sem Imónak, meg senkinek, aki szurkol nekem. De végső soron csak magamnak kell megfelelnem, és nem szabad elfelejtenem azt sem, hogy ez a hobbim, amit szeretnem kell csinálni, nem pedig egy újabb stresszforrás, így szívből fogok futni, nem fogok görcsölni az időeredmény miatt. Azért csinálok egy orrvérzős-power játéklistát az ipodomra az utolsó 10 kilire....

És hogy mi lesz a verseny után? A maraton után elkezdjük Izabellel a babakocsis futásokat délelőttönként, így talán sikerül a heti km-számot kicsit feljebb tornászni. Hétvégente pedig már VÉGRE a terepfutásé lesz megint a főszerep, hiszen május 10-én vár a Terepötven!!