2016. jan 16.

2015 évértékelés

írta: b.fruzsi
2015 évértékelés

Hát ez a bejegyzés elég rövid lesz, annyit elárulhatok. Ennek a legfőbb oka, hogy az év első felében várandós voltam és masszívan tunyultam, aztán meg ugyebár erősen újrakezdő, és csak az év végére sikerült magamat hozzávetőlegesen összekalapálni. A hangsúly a hozzávetőlegesen van. 

Első fél év

Az évet a második trimeszterrel kezdtem a második picurkánkkal a pocakomban. Igazából a legnagyobb meló volt terhesnek lenni úgy, hogy az elsőszülöttünk február végén töltötte be a másfelet, és egyébként is az azt megelőző év novemberében tanult meg stabilan járni is. Mivel tavaly nyáron volt egy nem sikerült terhességünk, ezért nem kockázhattam semmivel, így a futás teljes egészében és szigorúan felejtős volt, maradt a lájtos spinning otthon, mert az alibi tornázás, na meg hogy a lányomat tologattam hegyre-fel-le. Amúgy ez tudott lenni pulzusugrasztó mutatvány, 9 kg a kocsi, na meg a kölök. Ebben merült ki minden sporttevékenység az első fél évben. Volt is hiányérzetem rendesen, de ezt így kellett végigcsinálni: tudtam és elfogadtam, emiatt pedig fejben valahogy sokkal erősebb voltam. És mindemellett biztos voltam, hogy a folyamat végeredményét nemsokára a karomban tarthatom, így megvolt a fegyelmezettségre az extra adag motiváció. A várandósságot 55 kg-mal kezdtem (egy kicsit magamra szedtem mielőtt belevágtunk, hogy a hormonjaim jobban működjenek), és olyan 14 kg-ot szedtem magamra a 41. hét végére (Izabelnél, az elsőszülöttünknél 13-at). Sajnos a sporthiány rendesen meglátszott rajtam, míg Izabelnél fitt-várandósnak éreztem magam végig, Mirkónál a terhesség végére rendesen eltunyultam. Annyira túlaggódtam, hogy benntartsam minél tovább, hogy aztán a végén ki sem akart jönni, csakúgy mint a tesója, így végül egy indított szüléssel kilakoltattuk a 41 hét végén, július 1-jén. A szülés maga viszont extrán szuperjó és katartikus élmény volt, jobb az eddigi összes célbafutósditól. 

A második fél év

A gyermekágyi időszak 6 hétig tart, ezalatt igazából illik nem csinálni semmit, csak pihenni minél többet. Ehhez mindenkinek sok szerencsét. :-) Mivel nekem normál szülésem volt, mindenféle vágás nélkül, így tulajdonképpen már a szülés utáni harmadik nap nagyon virgoncnak éreztem magam. Amikor hazaértünk a kórházból ráálltam a mérlegre és hát mi tagadás sokként ért a szám a kijelzőn: 66 kg? Eztmegígymosthogy? Míg Izabelnél 68 kg-mal mentem szülni 60-nal mentem haza, Mirkónál 69 kg-val mentem a kórházba és 3 kg minusszal mentem haza. A gyerek maga több volt...És akkor még a járulékos dolgokról nem is beszéltünk. :-( A súlytöbbletem és a rám váró bazi nagy feladat erősen elkedvetlenített. De már egyszer végig csináltam ugyanezt, most sem hátrálok meg, mit nekem leadni pár kilót. Ha vért hányok, akkor is leadom. Míg elsőszülöttünknél megküzdöttem egy kis depresszióval, ezt a "luxust" a másodiknál már nem engedhettem meg, így nagyon tudatosan és hamar elkezdtem újra sportolni, és örömteli dolgokkal megtölteni a napokat. Ne értsetek félre, egy újszülött önmagában is nagyon örömteli, de ezt csak érti, aki már végigcsinálta. Szóval, nem volt kecmec, vissza a ringbe...

A szülés utáni első héten már lazán tekertem kétszer, meg elkezdtem az "erősítést" is. A második héten pedig már futottam...Lehet hogy egy kicsit korai volt, de egyszerűen nem bírtam már magammal, előző év októbere óta egy métert sem futottam, egyszerűen a lelkem éhezett rá. Persze mondanom sem kell, hogy egy futónadrág sem volt jó rám, így egy sima pamut szürke rövidnadrágban ("Királynak" éreztem magam, haha) mentem ki: a táv 5 km volt, 142 m szinttel. A tempó elkeserítő, 8:48, nadekitökömetérdekel. Felfele gyaloglok, nadeakkoris! :-D Bazi nagy mosoly az arcomom, és őrült öröm a szívemben, hogy újra csinálhatom, amit annyira imádok. Még akkor is ha egy bálnának éreztem magam, újra éltem! :-)

A július-augusztus óvatos futkosással telt, szeptember elején pedig megvolt az első 15 km körüli táv, majd négyszáz szinttel, októberben pedig az első huszas (500m+). A két gyerkőccel azonban megsokasodtak az itthoni teendők, és túlzottan fáradt voltam még arra hogy agyaljak azon, hogy mit hogy kéne edzeni, így november közepén Barát Gabihoz fordultam segítségért, azóta ő irányítása alatt végzem az edzéseket. Ez egy baromi jó lépés volt, mivel az időhiány miatt sokszor ellógtam volna egy-egy edzést, de így most úgy érzem, hogy nem tehetem meg. Legyek bármilyen fáradt két gyerek mellett, megcsinálom. Legyek bármilyen motiválatlan aznap, akkor is megcsinálom. A Gabi-féle edzések pedig egy olyan keretet adnak az életemnek, amelyre most rendkívül nagy szükségem volt. Az év végére pedig leadtam 8 kg-t, és futottam 893 km-t. Ez is valami. :-D 

 img_20151128_205648.jpg

Szólj hozzá