Legutóbbi bejegyzésemben az idei célokról írtam, most pedig következzen egy kis update a fejleményekről.

Hogy sikerült az első két hónap?

A két leghidegebb téli hónapban egész jól muzsikáltam: futottam több mint 500 km-t, jó 13 000 m szinttel, tehát azt hiszem becsülettel megcsináltam az edzéseket, csak némi betegség hátráltatott, de ezt leszámítva nem lehet okom panaszra. Tavaly ilyenkor még a lábujjtörésem miatti 3 hetes kényszerpihenő után próbáltam magam valahogyan összekaparni, most azért mérföldekkel erősebbnek érzem magam. Illetve nem, mert nagyon fáradt vagyok a sok edzéstől, ami azért valahogy mégiscsak kell, ha az ember lánya fejlődni akar. Csináltam a hosszú-futásokat is rendületlenül, zömében sajnos aszfaltoztam, terepre ritkán vetődtem. Ennek két oka is van: egyrészt azért mert úgy éreztem, hogy hatékonyabban tudom aszfalton megcsinálni a futásaimat (ha kell intenzívebben), illetve nem akartam lesérülni sem a tükörjégen, így maradt a jó öreg aszfalt. De most már igyekszem az egyensúlyt visszabillenteni a terep irányába, mert már hiányzik, hogy csak a hegyen a fák között ugrabugráljak. A munka mellett azért nehéz minden téren megfelelni, és mindezt úgy, hogy a család se lássa kárát. Továbbra is az a sztenderd megoldás, hogy a gyerekek 8 órai lefektetése után indulok útnak, de sajnos így néha belecsúszok abba, hogy csak 10-kor végzek egy-egy edzéssel, és bizony ilyenkor már az alvóidőmből vonódnak le a súlyos fél órák. Ehhez hozzájön az is, hogy a gyerekek még van, hogy felkelnek éjszaka, hozzájuk is sokszor én ugrok, a visszaalvás pedig többnyire nehéz, 6-kor meg csörög az óra, hétkor pedig már az irodában vagyok. Tehát határozottan nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan. Az esetek nagy részében azonban nem volt kedvem elindulni, nem vágytam ki a sötétbe és a hidegbe, a nap végére kimerülten. Volt, hogy elővettem a zenét, hogy hátha legalább ez kimozdít a megszokottságból, ha már az útvonalaimon most nem nagyon tudok variálni. A zenehallgatás néha segít, de többnyire felesleges zajnak értékelem, és 15 perc múlva kiszedem a fülemből a fejhallgatót.

A lépcső a barátom

A Gellért-hegyet is sokszor megmásztam

A Melinda úti kilátás minden évszakban lélegzetelállító

Síelés

A jó hír, hogy hamarosan négy és fél napot síeléssel tölthetünk. A szüleim bevállalták, hogy vigyáznak a kicsikre, így a férjemmel kettesben mehetünk a szokásos sítúránkra. Elmondani nem tudom, hogy mennyire szoktam várni ezeket a napokat, amiket a hegyekben edzhetek: egész délelőtt intenzív síelés, komótos ebéd, napozás / bjútiszlíp nyugágyban, délután pedig ráadásként futás. Este pedig regeneráció gyanánt sok nyújtás és az elmaradhatatlan szauna! És mindemellett garantált 8 vagy több óra zavartalan alvás minden éjszaka. Egyébként talán jobban is szeretünk már síelni, mint nyaralni, nincs még egy ilyen dolog, ami ennyire kikapcsolna mindkettőnket. Persze a lurkók nagyon hiányoznak ilyenkor, és a felvonókban megállás nélkül róluk beszélünk, és iszonyatosan várjuk, hogy anyuék mikor küldenek már új képeket a cukorfalatokról. A kezem szinte ráragad a telefonra, és üdvrivalgásban törünk ki egy-egy új gyöngyszem láttán. Amúgy végre kaptam vadonatúj léceket és bakancsot is, így alig várom, hogy felavassam a felszerelést. Már csak 8 nap a kilövésig, váááá.

A legközelebbi verseny

A legközelebbi verseny a Vértes Terepmaraton lesz március 26-án. Eredetileg a félmaratoni távra terveztem nevezni, de az edzőm, Gabi zöld utat adott a maratoni távra, így arra jelentkeztem. Van egy kis versenyéhségem, mivel már lassan három hónapja nem voltam semmilyen futóeseményen, így alig várom már, hogy a rajtban topogjak a többi elvetemülttel Száron. Igazából nincsenek nagy elvárásaim magammal szemben, csak szeretnék jobbat menni, mint tavaly, tehát ha hamarabb legyűröm a cirka 38 km-t, mint 4 óra, akkor boldog leszek. Végülis 1000 méter szint sincs benne.

Mátramátkapárja

Tomival, a tesómmal részt veszünk a „Mátramátkapárja” elnevezésű Runnabe közösségépítő kihívásban. Tulajdonképpen ez nem más, mint egy jópofa játék, amelynek lényege, hogy egymáshoz képest hogyan szerepelünk a Mátrabérc Trail versenyen. Nagyjából hasonló célidővel operálunk mind a ketten, így ez az egész móka alapja. 10 percen belüli eltérés esetén nincs büntetés, csak közös örömködés, egymás elismerő hátba-veregetése, közben sörök elfogyasztása, egymás érdemeinek kölcsönös méltatása mellett. De ha valamelyikünk 10/20/30/40+ percnél később ér be a másikhoz képest, akkor a lassabbnak mindenféle, előre meghatározott jövedéki terméket kell a gyorsabbnak felajánlania (vagy dicsőítő ódát írnia stb). Mivel Tomival egyébként is van egy fogadásunk a Mátrabérc Trail kapcsán, nevezetesen egy rekesz sörben fogadtunk, hogy nem tudom 7 órán belül lefutni a versenyt (szerinte), ezért úgy gondoltuk, hogy miért ne halmozzuk az élvezeteket. Egyébként a 7 órás célidő, most már belátom, egy cseppet a valóságtól elrugaszkodott, na jó, nem is kicsit, de visszacsinálni nem lehet. Így a Mátkamátkapárja kihívásban már egy magammal szemben jóval nagyvonalúbb célidő-tippel éltem: legyen 7 óra 10 perc. J A tesóm, Tomi 7 órán belül futná, hát meglátjuk…egyébként elég jó formában van, így minden esélyem megvan arra, hogy jövedéki termékekre váltsa edzettségét, egyszóval lehet, hogy el kell kezdenem lassan rímeket gyűjteni.

Tavaszi fáradtság

Sajnos a tavasz közeledtével rejtélyes fáradtság lett úrrá rajtam. Illetve azt hiszem nem is rejtélyes, tekintettel arra, hogy miket műveltem magammal az elmúlt időszakban nagyon kevés alvás mellett. Idegileg is kikészültem, mivel a kisfiam is elkapta azt a bizonyos vírusos hörgőgyulladást, amiről a hírekben is lehetett hallani, és épp hogy megúsztuk a kórházat. Remélem, hogy erre a szezonra végleg leszámoltunk azonban a betegségekkel, és már nem nyel be senki semmit. Bár tavaly ilyenkor még a bárányhimlő jött…Mostanában sokszor szédülök, és bár az esetek nagy részében figyelek arra, hogy mit eszem, mégsem fogyok semmit. Kezdem azt hinni, hogy a krónikus alváshiány és valamilyen hormonális probléma állhat a dolog hátterében, aminek igyekszem minél hamarabb a végére járni, mivel most már kellőképpen idegesít.

Új cipők

Mostanában elkezdett egy kicsit fájni a jobb oldalon a csípőm. Mivel a strava alkalmazásban nyilvántartható, hogy melyik cipőm hány km-t tett már meg, így be kellett látnom, hogy az aszfaltos Hoka Cliftonom a maga 1000 kilométerével igencsak megérett a cserére. De ha már rendelek, akkor veszek egy terepest is (egycipő nemcipő), akciós volt mind a kettő. Felvenni az új cipőt a régim után olyan volt, mintha légpárnákon topognék, a csípő-problémámat pedig mintha elvágták volna. Megéri mindenkinek monitorizni a megtett kilométerszámot, mivel ezzel a sérülések egy része megelőzhető.

Egyszóval zajlik az élet, küzdök a mókuskerékkel, de a család minden nap bearanyozza a napomat. A kicsi Mirkó minden nap több új szóval is megajándékoz minket, mellette elégedetten mosolyog, mikor hatalmas üdvrivalgásban törünk ki, mert kimondta azt először, hogy „hideg”, vagy azt hogy „sör”. Egymás mögé még nem sikerült raknia őket, de ami késik, nem múlik. A nagy csaj pedig éli a kiscsoportos óvodások kiegyensúlyozott, eseménydús életét, és mostanában nagyon kimutatja az érzelmeit: esténként többször is elmondja, hogy mennyire szeret, én pedig biztosítom őt arról, hogy ez az érzés a legmesszemenőbb mértékig kölcsönös.

Rövidhírek:

• megelégszem azzal, ha szimplán ki van mosva a hajam, és nem forgatom magam azon, hogy már több mint egy hónapja nem látott körömlakkot a körmöm, így is eléggé szupervumen vagyok; megelégszem azzal is, hogy a takarítónő kéthetente kisúrolja a lakást, nem pörgök azon, hogy a köztes időben minden az élére legyen állítva;
• eljutottam színházba (Mikve, Három nővér), operába (Aida), és áprilisban még az öt órás József és testvéreit is megnézem az Örkényben;
• egyértelműen a hónap híre, hogy jön a Foo Fighters Budapestre…bár biztos nem lesz olyan, mint a 2008-as koncertjük a Wembleyben, ahol 86.000 ember együtt vonyította a Best of you-t, de mindenféleképpen ott a helyünk!!
• többet fogok a Nikon nagy gépünkkel fotózni (ott hever a szekrényben és én szinte soha nem használom);
• a síelés alatt esténként mindenféle oscarra jelölt finomságokat fogunk nézni, csak semmi felesleges vidámság (Lion, Manchester by the Sea, Moonlight, Hidden figures, Jackie)
• Ausztriában teleszívom magamat hegyi levegővel, és benn is tartom;
• türelmes leszek, akkor is, ha éhes vagyok, és akkor is, ha nagyon fáradt. Ha elvesztem a türelmem, akkor inkább eszek, alszok.