Tegnapi bejegyzésemben már kiparáztam magam a napok óta hazánkat sújtó erős szél miatt. Őszintén szólva egy árva petákot nem adtam volna azért, hogy a mai Vivicittá Félmaratonból valami jó is kisülhet. Erre tessék... De komolyan! Most akkor az ember miből induljon ki? Futottam a múlt héten egy szenvedős (bár egyéni csúcsot hozó) maratont. A héten semmi csütörtök estig, mert olyan izomlázam volt, amiket csak saras-szintes terepmaratonok után szoktam érezni. Aztán itt van az a plusz 5 kiló, amivel már úgy megbarátkoztam, hogy lehet, hogy nem is kellene plusznak felfogni őket (felszabadító érzés lenne...hihi). Meg a rohadt szél!! Mert ha fázol, felveszel valamit. Ha meleged van leöltözöl, próbálsz jól frissíteni, keresed az árnyékot. De a szembe (vagy oldal-szembe) széllel nem nagyon lehet mi kezdeni. Olyan, mintha egy határozott hölgy (lányoknak úr) gyengéden a szegycsontodra helyezné a kezét, és finoman, folyamatosan nyomna hátra futás közben. Szívás. Fruzsi a múlt heti betegsége miatt kihagyott Rotary Maratont Pozsonyomban pótolta egy nagyon nehéz pályán kijelölt maratonon, még a Pestinél is nagyobb szélben. Az eredményt nem árulom el, holnap egy csinos kis posztban úgyis megosztja velünk ottani élményeit...

Ezekkel az előjelekkel érkeztünk édesanyámmal a Margitszigetre, amit szinte átitat a nagy futópéldaképek szelleme. Itt még a MAC-os takarító nénik is 3 órán belüli maraton tolnak. Elfogott az áhítat, bár lehet, hogy az Árpád-hídi 50 km/h-s szembeszél miatt fellépő heveny oxigénhiányos állapotnak volt ez köszönhető. Mindenesetre a másfél km-es gyaloglás és a 10 órás (ritkán érkezek ennyire időben) érkezés miatt mindenre volt rendesen időnk, és a bemelegítésem (nyújtás, kocogás, repülők, kocogás) is nagyon jól sikerült.

Előtte

Eddigre már volt vagy 10 fok, és bent a szigeten a szél sem fújt nagyon, úgyhogy nehéz volt a ruháról jó döntést hozni. Végül egy hosszú ujjú technikai felsőt és a narancssárga futóblogos pólómat + egy rövidgatyát vettem fel, meg persze a Nike Lunarglide 3 cipőmet (ez volt az egyik utolsó versenye szegénynek, átlépte az 1000 km-et :( ). A technikai ujját végül is bármikor fel-le húzhatom, ezzel valamennyire lehet szabályozni a dolgokat. 

A rajt előtt megint találkoztam Kelemen Nórival, aki a múlt heti maraton miatt (megnyerte Debrecenben a Rotary Maratont!) "csak" egy kellemes futást ígért, semmi durvulást. Ebből lett egy 1:35-ös félmaraton. Mi lett volna Nóra ha belehúzol??? 

 Rajt előtt a Midicittások

Ez volt az első verseny, ahol oda álltam a rajtnál, ahová a tempóm miatt érdemes, úgyhogy most először nem kellett az első kilométereken a lassabbakat kerülgetnem. Ez tuti hozott egy percet! Az őszi balatoni félmaratonon pl 5:10-es első km-em volt emiatt, úgyhogy erre nagyon oda kell figyelni. Az első 5 km-em nagyon jól sikerült (közben a Penguins 2-0-ra vezet a Flyers ellen, úgyhogy körbe-körbe szaladgálok örömömben. Yessss. Köcsög Philly..hihihihi) Szóval az első 5 kili 22:40 volt és hál'istennek a szél sem volt különösebben tényező. Nagyon jól ment a lábam, nem fáztam, melegem sem volt, kaptam rendesen levegőt, rendben volt a tempó. Szóval király volt. A második ötös (22:22) is annyira jól ment és olyan rohadt jól esett, hogy ekkorra már a csúcsdöntés (1:39:16) sem tűnt elérhetetlennek. A hideg és a szél miatt a frissítésekkel sem kellett bajlódnom,. Az öt állomásból csak kettőnél ittam egy-egy kortyot szinte alig lassítva. (ez is hozott egy fél percet) Aztán a Szabadság téren megmutatta a szél az erejét de jött a Margit-hídi fordító és 3 km isteni, csodálatos hátszél... A szembe jövő élmezőny arcán és az út menti zászlókon azért már lehetett látni, hogy visszafelé kemény lesz a szembeszél. Ez pedig meg is jött a Szabadság-hídi fordító után és egészen az Újpesti Alsórakpartig tartott. Gyakorlatilag csak ez a 3 és fél km volt nehéz, ez viszont tényleg gáz volt, illetve lett volna, ha nem találok jó tempójú futótársakat, akik szélárnyékában azért sokkal könnyebb volt a dolog. Ezt persze illik viszonozni és időnként előre állni (ezt meg is tettem...) ha pedig csökkent az alkalmi partner tempója, gyorsan felzárkóztam egy távolabbi, gyorsabb futóra. Ezt még sosem csináltam, de hogy mennyire jól működik mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ekkor is 4:30-4:45-ös kilométereket tudtam futni, pedig itt tényleg nagyon fújt a rohadék...Szóval a harmadik 5-ös is csak kicsit volt lassabb 23-nál, úgyhogy ekkorra már látszott, hogy rekord lesz ebből, csak össze ne zuhanjak a végére. Már szinte vártam, hogy mikor jön a szokásos mélypont, mikor fut ki az erő a combból, vagy az oxigén az agyamból. De mentek a km-ek és csak nem akartam szarul lenni. Sőt. Szinte extázisban nyomtam az utolsó hatost, és bár egy picit azért lassultam a végére, de végül az összes km 5 percen belül volt. A vége 1:38:00-ás egyéni csúcs és 240. hely a 2500-ból. Nem is rossz...

Anyu is jól ment a 12 km-en. 1:25 alatt leküzdötte a szelet és a távot. Szép volt Écsanya!

Anyuval

A hab a tortán pedig, hogy a nyíregyházi futók közül senki sem volt gyorsabb nálam (na jó, a krém nem jött most el a múlt heti debreceni maraton miatt...).

A befutó

Utána