Szeretnél minden fontos dolgot megtanulni a fejlámpás futásról? Tudni szeretnéd melyik lámpa bóvli és melyik éri meg? Azt reméled, ide kattintva ezt mind megtudhatod? Na akkor keress valakit aki jobban képben van nálam, mert sajnos én még csak most tanulgatom, hogy is fussak vaksötétben egy pislákoló lámpára hagyatkozva...

Na jó. Túloztam. Először is a huginak hála nem góliátelemes zseblámpával kell próbálkoznom, hiszen karácsonyra egy ultrakönnyű űberprofi Petzl fejlámpát kaptam tőle (pussz Fruzsikám). Egész pontosan egy Tikka XP 2 modellt, ami a fejlámpák Ferrarija kb, vagy inkább BMW-je mert a Ferrari a Petzl Myo XP és RXP ahogy a rendkívül felkészült Summitfox-os kollégák itt található nagyon alapos tesztjéből megtudhattam. Ha lámpát akarnátok venni, jó szívvel ajánlom az írást. Itt az árát is feltüntették a kütyümnek, ami kicsit kiütött ugyan (Fru! Basszus legközelebb ne költs ennyit rám. wrrrggggh), de azt kell hogy mondjam simán megéri a fél jó futócipőnyi forintot. Update! Hála Babosi Gyurinnak ezen a linken rengeteg lámpáról találtok tesztet és fényképeket. Köszi BGY!

Néhány szó a lámpáról. Először is könnyű. De tényleg, olyan mintha a fejemen sem lenne. Sapka nélkül egy hangyányit kevésbé komfortos, de egyébként kellemes viselet. Egy nagyon durva fehér led világít benne fókuszált vagy szórt fénnyel és egy piros led, ha csak azt szeretnénk, hogy minket lássanak. Van egy brutálsis villogó vészjelző üzemmódja is ha az Alfa Centaurira akarnánk morzézni. De komolyan, bele ne nézzetek ha villog! A lámpa szögén egy mozdulattal állíthatunk, és az öt állásból kiválaszthatjuk az éppen legalkalmasabbat.

És hogy miért kell neked is ilyen? Pl. azóta nem kell a közvilágításhoz igazítani az esti futásaim. Aztán nagyon megnyugtató a hétvégi terep hosszúkon is, hogy ott van a hátizsákban ha esetleg besötétedne. Mondjuk meg kellett szokni a dolgot, hiszen a legjobb lámpák sem kapcsolják fel a sötét erdőben a villanyt, futni meg nem lehet úgy, hogy az orrunk elé bámulunk. Ezért a lámpás futás közben igazából csak a néhány méterrel előtted lévő terepet látod rendesen, ahová lépsz azt már nem. Nekem kellett néhány km mire átállt erre az agyam. Egyszerűen meg kell jegyezni amit látsz és egy másodperc múlva ahhoz igazítani a lépéseket. Azért ha valami komoly nehézséget látok, akkor lassítok és tényleg magam elé nézek, de alapvetően ezt igyekszem kerülni mert nagyon kényelmetlen.

Apropó nehézség. Az első fejlámpás futásom a Zemplénben nagyon balul sült el. Fél óra után leszállt a köd és elkezdett szakadni a hó. 15 perc után már csak kb tudtam, hogy hol vagyok, pedig azon a pályán legalább tízszer futottam korábban. Semmi viszonyítási pontom nem volt, ha nincs a GPS-es Garmin órám, bajba is kerülhettem volna. A másik, hogy hiába a nagy fényerő, azt hogy hol sáros vagy mély a talaj, nem igazán látni. Úgyhogy csak óvatosan. 

Összefoglalva azt tanácsolom, hogy ne fuss fejlámpával

• a megszokott tempódban (lassíts kicsit)
• teljesen ismeretlen terepen
• rossz időjárásban (pára, köd, hó, komoly eső)
• ha az időjárás gyorsan változhat

Ha te már rutinos fejlámpázó vagy, oszd meg velünk tapasztalataidat a kommentek között. Köszi!