Miután sikerült némiképpen kipihennem az utolsó vizsga fáradalmait, a múlt héten újra belecsaptam az edzésbe. Vannak itt mindenféle világmegváltó, rekorddöngető tervek, de ezért tenni is kell. Finoman szólva elégedetlen voltam az előző két hét teljesítményével, de sajnos kénytelen voltam az életemben a sportot kicsit háttérbe szorítani. De újra itt vannak a dolgos hétköznapok, vele a kedves kis kínlasztások és az önsanyargatás.

Kedden a szigeten futottam egy jóleső karikát, egyből utána részt vettem egy spinning órán is. Mostanában kezdem nagyon bírni ezt a típusú edzést, főleg a hegyi szakaszokon kap el a gépszíj. A két edzés egymásutánisága azonban rendesen lefárasztott, amit a kedvesem mindig nagyon díjaz, ugyanis ilyenkor az általában be nem álló beszélőkém stand-by üzemmódba kapcsol, továbbá boldog vagyok akkor is, ha egy fűszálat se tesz keresztbe értem. Mikre képes némi endorfin!

Szerdára a rég látott gurummal, Imóval beszéltünk meg közös futást. A szigeten lekocogtunk három kört, közben pedig jól kibeszéltük az élet nagy dolgait. Egy kicsit bajjóslatúan tekintettem a másnapra, mivel egy jó kis LSD volt csütörtökre betervezve, ráadásul nem is akármilyen időjárási viszonyok mellett.

A rendkívüli hideg ellenére csütörtökön az órám szerint majdnem 30 km-t sikerült futni Imó és Zita társaságában (akik kétségtelenül igazi atléták). Megvolt az idei év első díjnyertes taknyolása is: a Római parton egy 1-2 centiméteres betonfelgyűrődésbe akadt be a bal lábam, aminek egészen csúnya következményei voltak. Az eséstől beütöttem mindkét térdem és a jobb vállam, és mivel mindez kb. a 18. lefutott kilométer magasságában történt, így az átfagyott testemnek különösen rosszul esett a földhöz vágódás. Az eredmény fájós és – nem csak a hidegtől – lila térdek. Szerencsére a dolgot sikeresen megúsztam mindenféle elhúzódó sérülés nélkül.

A hétvégét Nyíregyházán töltöttem, az ország keleti felét – a fővároshoz képest – jobban megviselte a zord időjárás, így azt hiszem érthető volt, hogy miért nem vágytam ki a hóviharba és a mínusz 16 fokba, szarakonnorságom ide vagy oda. A lazsálás eredményeképpen szombaton csak némi szobabringázást, vasárnap pedig egy kis spinninget vállaltam be.

Teljesítmény 5. hét, 2012. január 30. – február 5.

Kedd: 10,17 km, idő 0:56:03, átlaga 05’30” / km, ki a Szigetre, futás ott, majd haza;

Kedd: futás után 1 óra spinning (Lite Wellness Mamut);

Szerda: 14,76 km, idő 1:20:23, átlaga 05’27” / km, poroszkálás a Margitszigeten Imóval;

Csütörtök: 29,12 km, idő 2:44:24, átlaga 05’39” / km, a szigetről a Megyeri hídig és vissza (közben egy jó nagy taknyolás, ez némiképpen lassított);

Szombat: 1 óra szobakerékpár;

Vasárnap: 1 óra spinning (Lite Wellness Mamut);

Összesítés: 54,59 km futás, 2 óra spinning, 1 óra szobakerékpár.