Nagyon vártam az idén először maratoni távon is megrendezett debreceni Rotary Futófesztivált. Ritkán van lehetőségem már a verseny előtti estét is a helyszínen töltenem, ezért gyakran hajnali keléssel és hosszú autóúttal indulnak a nagy napok. Debrecen viszont csak 50 km és vasárnap még a 4-es is jól autózható, úgyhogy elég volt reggel nyolckor elindulnunk (és még így is megvolt a 60 perces verseny előtti nagyrutin). Ráadásul édesanyámék a klinika szakmai színvonala miatt Debrecent választották születésem helyéül - ezzel mintegy meghatározva hátralévő életem hivatali ügyintézéseit:

-Neve?

-Belus Tamás

-Született?

-Debrecenben

Na ilyenkor mindig felnéznek a kollégák összevont szemöldökkel - hiába no - nagy a barátság a hurk cívisvárosiakkal -)

Úgyhogy végül is ez egyfajta hazai pályám (jáájj) amin illik jól szerepelni. Sajnos Fruzsi végül nem gyógyult ki betegségéből, ezért sajgó szívvel de lemondta az indulást. Viszont így is velünk tartott, hogy szurkolásával (köszi Fru, nagyon jó voltál) és sportmenedzseri közreműködésével (rajtcsomag átvétele, feltűzni a rajtszámot, vigyázni a cuccokra, szurkolni minden kör végén) segítsen engem és a Vivicitára készülő, és ezért a negyedmaratonon induló édesanyámat. 

A rajt.

Egy tuti. Debrecenben nem szaroztak a szervezők. Fél kilenckor már az egész Nagyerdő le volt zárva, úgyhogy kellett vagy 25 perc mire nagy kerülővel végül a versenyközpont viszonylagos közelségében le tudtunk parkolni. Sajnos a parkolásról a verseny előtti napon sem találtam infó a weboldalon (nagy fekete pont) pedig azt ígérték, hogy a verseny térképén be lesznek jelölve a parkolók. Ehhez képest csak a Főnix csarnoké volt jelölve ami azért elég messze van a versenyközponttól. Persze nem félek én a gyaloglástól, csak a futás előtti elég sok teendője van az embernek, és nem túl jó ha 15-20 perc csak az odajutással elmegy. A versenyközpont és az atlétikai stadion viszont tökéletes helyszíne volt a rendezvények. Minden ki volt táblázva, volt elég mosdó (persze a lányoknak hosszú volt a sor) ülőhely, miegymás. Kicsit lassan ment a rajtcsomagok kiadása, ezért nagyon hosszú sorok torlódtak fel a versenyközpontnál, de cserébe mindenki nagyon kedves volt és a csomag is tele volt minden jóval (izotóniás ital, csokik, póló, miegymás). A 2 km-es centenáriumi futásra érkező több ezer gyerek is jó hangulatot teremtett, úgyhogy minden adott volt a jó versenyzéshez. Alapvetően profi rendezvény benyomását keltette az egész, egyáltalán nem lehetett érezni, hogy csak második éve csinálják.

Édesanyámmal. Csini igaz?

A wc-nél sorban állva találkoztam Azilinhával (Kelemen Nóra) aki mesélt ambiciózus, 3:30 alatti célidejéről. Aki ismeri Nórát az tudja, nem beszél a levegőbe. Úgyhogy nem is lepődtem meg igazán amikor a célba érve mondták Fruzsiék, hogy ő nyerte a nő mezőny versenyét. Szép volt Nóri!

Mindig nagyon izgulok verseny előtt, anyukám viszont nagyon lazán és jókedvűen várta a startot, ami valami miatt pár percet csúszott. De engem ez már abszolút nem zavart... Fülemben Michael Burks blueskirály dögös gitártémáival, lábamban pedig közel 700 idei km-rel vártam a startot. Eddigre már volt vagy 20 fok, ami nem sok jóval kecsegtetett, tudniillik nagyon nem bírom a meleget. A végére 25 fok volt - ez nagyon sok már nekem - de ez van, minden nem lehet tökéletes...

A körök. Na ez inkább a kérdés. Jó az hogy 8 ugyanolyan kört kell futni egy maratoni távon? Én azt gondoltam érdekes lesz - megismerem az útvonalat, mindig tudom majd mire számítsak + egyszerű lesz visszajelzést kapni a tempóról. Ezek jók is voltak, és nagyon jó volt az is, hogy Fruzsi előtt (és a standion nézői, meg a hangosbemondó előtt) ilyen sokszor eljöttünk. A szurkolóknak ez biztos szuper. De az első három kör után én nagyon meguntam az egészet. Összességében ez az egész körözés dolog nagyon gáz, bár a pesti rakpartoknál sokkal jobb. De legalább jó volt a levegő a Nagyerdőnél ha a fák nem is adtak árnyékot (szélesek voltak hozzá az utak) de legalább sok zöldet láttunk - és azért ez egyáltalán nem baj.

Az útvonal.

Az azért érezni lehetett, hogy nincs nagy hagyománya itt az utcai futóversenyeknek (nem baj, majd lesz...) mert a stábtagok, rendezők és nézők picit kevésbé lelkesen biztatták a futókat a "megszokottnál". Monspart Sarolta viszont hozta a szokásos formáját, végig szurkolta az egészet, mindenkihez volt egy pár lelkesítő szava. Vajon tudja, hogy ez milyen jó nekünk?

A futásról röviden. Kicsit talán elsiettem az elejét, de olyan jó esett az 5perc/km-es tempó! A félmaratonnál 1:46 volt a bruttó időm és egész jó erőben voltam. Ekkor még egy 3:45 alatti idő sem tűnt elérhetetlennek, aztán viszont jött a meleg és az unalmas körözés is megtette áldatlan hatását.

Itt még jól mozogtam.

Lassulni kezdtem (28-as majd 29-es kör) majd jött valami, amit senkinek sem kívánok... Elkezdett fájni a fogam! Ez milyen már??? Mi a francot tudsz csinálni egy fogfájással. Cseri jutott eszembe, hogy őt kb még jobban felspanolná egy ilyen, úgyhogy igyekeztem túltenni magam a dolgon. Aztán eszembe jutott, hogy a sok körnek előnye is van. Az ötödik kör végén megálltam Fruzsiéknál (anyu is vele volt már, 1:18 alatt lenyomta a negyedmaratont, ügyes vagy Écsanya!) hogy benyomjam a gélt amit nekem adott. Úgyhogy mondhattam nekik, hogy a következő kör végére készítsenek ki fájdalomcsillapítót. Meg is tették, és hál' istennek hatott is. Nem is baj, mert az utolsó két körben már elég sokat gyalogoltam (elfáradtam, meg a meleg is nagyon megütött, 33-as és 36-os volt a vége). Ha fejben erősebb vagyok akár csak egy icipicit, és nem gyalogolok annyit a végén, akkor simán bejövök 3:50 alá, így viszont csak 3:55:50 lett az idő.

De nem baj, végül is ez is új PB nekem, és legalább könnyebb lesz megdönteni legközelebb.

Jól szerepelt a népes nyíregyházi különítmény is. Kubovics Évi dobogós lett a hölgyek között, Tihor Csaba három órán belül ért célba (2:58_57 - atyaég) Cserpák Tomi is közel járt hozzá (3:02:56) és Hani (Hanász Attila) és Kovács Szilárd is bőven 3:20 alatt futott.

Többen közülük biztattak is lekörözés közben (:-), ami nagyon jól esett! Köszi srácok!

Jövő héten Vivicita aztán terep ötven és Bükk Hegyi Maraton, úgyhogy nem fogunk unatkozni a következő hetekben sem. Ja és Fruzsi a hétvégi Pozsony Maratonon pótolja a most elmaradt erőpróbát! Szurkolunk Fru!!!!

Megfáradva.