Úristen mennyit éltem az elmúlt három hétben. Ami a legjobb, hogy lezárult a gyerekeknél egy újabb tanév, tehát túl vagyunk az ilyenkor szokásos év végi témazáró dömpingen, a zongoravizsgákon, ilyen-olyan fellépéseken, bizonyítványosztáson. Egyébként olyan ügyesek a gyerekek, hogy az eredményeik által 10 centivel kb. magasabbnak érzem magam, mindig azt szoktam nekik mondani, hogy a boldogságtól szinte lebegek és a büszke anyai szívem csak úgy cikázik a teremben. Erre persze csillog a szemük az örömtől. Ami a másik legörvendetesebb esemény, hogy megvan a főtiszti rendfokozati vizsgám, emiatt is késtem kicsit a híradással, ugyanis múlt héten még gőzerővel készültem erre is, a munka és a családi teendők mellett. Voltam életemben először egy WTF versenyen (erről mindjárt bővebben írok); szolgálati feladatok miatt megjártam Brüsszelt két nap alatt; letoltam Egerben egy wellness hétvégét az egyetemista csajaimmal, és mindemellett működtettem egy háztartást, egyszóval töretlenül tartottam a fejemet a víz felett. Na de most a görögországi nyaralásunkig hátralevő 1 hónapban egy lazább időszak köszönt be, ami alatt az edzés, regeneráció, táplálkozás hármasára kerül nagyobb fókusz.

Nem tudom, ki hogy van vele, de az edzések nekem ebben a melegben eléggé nyögvenyelősen mennek. Egyelőre nem feltétlenül tudom beilleszteni az életembe a korai ébredéseket, emiatt vagy délelőtt, vagy pedig este toltam le a futásokat, így garantált volt a 25 fok feletti hőmérséklet, de rendszerint inkább a 30-hoz közelített. Próbálok nem csüggedni, ugyanis az a tapasztalatom, hogy ezek a melegben történő edzések nagyon meg tudják keményíteni az embert: fizikailag és mentálisan is. Egyszóval tűröm, hogy szarul megy, és csinálom rendületlenül.

Életemben először jutottam el a Garmin WTF Szentendre versenyre, amit a Karlowitz házaspár szervez. Nem is értem, hogy alakulhatott ez így, mindenesetre most végre részt vehettem egy rendezvényükön. A májusi Szentendre Trail után az volt a tervem, hogy kicsit jobban kilépek a komfortzónából és pöttyet jobban abajgatom magam a hosszú edzések során, így kapóra jött a WTF Szentendre, a maga 32 km-es távjával. A két verseny között volt három hét, ezalatt regenerálódtam, edzettem is, majd azzal a magammal szemben támasztott elvárással álltam oda a rajthoz, hogy legyen egy egyenletes, magas pulzussal futott hosszúm, ugyanis mostanában a hosszabb edzések alatt sokszor alibizgetek, kirándulva kocorászok, ezért el is szoktam a magasabb pulzuson való futástól. Kicsit rohanós lett a reggelem, de a verseny maga rettenetesen tetszett és eszméletlen jó élmény volt az egész. Amiért jöttem, azt megkaptam: húztam egy 151-es átlagos pulzusgörbét, az erőmet is sikerült egész jól beosztani ezen a távon. Azt meg kell hagyni, hogy egy kicsit mindig úgy futok, mintha százast kellene, így tudatosan erőlködnöm kell rövidebb távokon, amitől marhára elszoktam.  A női mezőnyben a 6. helyen végeztem, kicsivel csúsztam ki a 4 órából a 32 km-es, 1100 m pozitív szintkülönbséggel bíró pályán. A nap legjobb része egyértelműen a Polonkai Évivel való röhögések voltak, no meg az, hogy iszonyatosan nagyot buliztam a „fejemben” futás közben.

Az elkövetkező 1 hónapban pedig szétedzem magam: belőttem magamnak egy minimum heti 10 órás nettó edzésidőt (de inkább többet). A futós tervemet nyilván az edzőm, Barát Gabriella adja, ezt egészítem ki erősítéssel, jógával. És noha tavaly a görögországi nyaralás alatt nem igazán futottam, most nem fogok vele teljesen leállni, mivel fókuszáltan készülök az előttem álló megmérettetésekre. A következő megálló az október eleji Vadlán Ultra Terep, de most csak az előttem álló négy hétre gondolok, ezt kell kimaxolni. Az edzések zömét igyekszem dombos/szintes pályán csinálni és csak minimálisan megyek síkra.

Rövidhírek:

• beneveztem a 100 Miles of Istria-ra, csak cirka nyolcvanvalahányezerbe fájt;
• vizsga ünneplés hevében nagy mennyiségű prosecco elfogyasztása utáni másnapi edzés…inkább nem is beszélek róla, csak azért próbáltam ki, hogy nektek már NE kelljen; kellett hozzá egy Erdei Andrew, hogy végig csináljam, amit végig kellett, ezúton is nagy köszönet neki;
• még mindig nagyon szeretek futni;
• futópadon még mindig nem szeretek futni;
• újabban minden nap naplót írok, hogy a gondolataim ne illanjanak el.

Folyt. köv., Fruzsi