2012. ápr 11.

Maraton utáni aktív regenerálódás

írta: b.fruzsi
Maraton utáni aktív regenerálódás

A pozsonyi maratont követő egy hetet az aktív regeneráció jegyében töltöttem: most először életemben futottam a maraton másnapján, és nem is akármennyit, egy kemény, szenvedős 10-est. Imó javaslatára történt mindez, és milyen jól tettem, hogy hallgattam rá, így ugyanis ahelyett, hogy napokig vonszoltam volna magam a sajgó izomláztól, már szerdán fittnek és hozzávetőlegesen frissnek éreztem magam, tehát nem volt akadálya az óvatos edzésnek sem. Tényleg igaznak bizonyult az, hogy a verseny utáni edzés alapvetően lerövidíti a regenerációt, ezt most első kézből tapasztalhattam meg, így meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki elég elvetemült ahhoz, hogy fusson – akár már másnap. Muszáj is volt gyorsan összekapnom magam, hiszen április 19-én részt veszek a Belügyminisztérium Országos Terepfutó Bajnokságán, így van egy újabb verseny, amire rohamtempóban készülhetek. Utoljára tavaly decemberben futottunk terepen Imóval, így eszméletlenül vártam, hogy pontot tegyünk a tavaszi maratoni felkészülésem végére, és újra menjünk a hegyre edzeni.

A hétfői könnyed regeneráló 10-es után a terepedzés szerdán még kissé korainak tűnt, így Imóval és Zitával kifutottunk szigetről a „kecskékig”, beletéve kevés repülőt, megfűszerezve egy kis tempóval. Edzés után átbeszélgettük a pozsonyi verseny részleteit, hogy mit és hogyan kellett volna másképpen csinálnom, majd levontuk a jövőre nézve a következtetéseket: túl sokat gondolkozom verseny közben, ennyit egyszerűen nem szabad. De az ember lánya női mivoltát hogyan is vetkőzhetné le? Mi nők ugyanis arról vagyunk híresek, hogy állandóan kattog az agyunk valami haszontalan dolgon, folyamatosan forgatjuk magunkat hülyeségeken. A maratonon is volt egy kemény mélypontom, egy lelki hullámvasút, pedig mennyire megspóroltam volna. No, ezen még dolgoznom kell.

A péntek délutáni laza átmozgató 7,5 km után, szombaton verőfényes időben köszöntött ismét a Hármas Határhegy. Imó kinézett korábban egy jó kis útvonalat, amit lassan, nem éppen kapkodva teljesítettünk is. Egyszerűen imádom az erdőt az évnek ebben a szakaszában, az allergiám elmúltával már a fák, virágok illatát is érzem. A felfelé vezető szakaszok a betondzsungelból kiszabadult, alapvetően síkhoz szokott lábaimnak igazi kihívást jelentettek majd négy hónap kihagyás után, kapkodtam is a levegőt rendesen. Végül 22 km-t futottunk le, ki kellene kalkulálnom hozzá egy hozzávetőleges szintkülönbséget is, most egyelőre olyan 500 méterre tippelném meg. Másnap azért fájt itt-ott, elő kell csalogatnom magamból ismét a terep-szara-konnort.

A húsvét – jó szokásához híven – csak masszív kajálásokból és teljes edzéstelenségből állt. Csak hogy egy szemléltető példával éljek: megettem 6, azaz hat házi krémest potom 24 óra alatt. És ez csak a süti. No komment. 

Teljesítmény 14. hét, 2012. április 2-8.

Hétfő: 9,78 km futás, idő 00:55:31, átlaga 05'40" / km;

Szerda: 14,59 km futás, idő 1:19:42, átlaga 05'28" / km;

Péntek: 7,55 km futás, idő 00:41:33, átlaga 05'30" / km;

Szombat: 22,23 km futás (terep), idő 2:43:48, átlaga 07'22" / km

Szólj hozzá