Gondoltam itt lenne az ideje végre egy olyan bejegyzésnek, amely összegzi az elmúlt négy hónap megpróbáltatásait. Eddig arra vártam, hogy hátha egy kicsit sikerül magamat jobban kipihenni, mivel tennivalóból mindig elég sok akad, és hát a kialvatlanságtól elvesztettem minden humorérzékemet, így esélyem sincs hogy írjak valami szellemeset. Így maradnak a száraz tények.

Szeptember

A szülés utáni első futásról muszáj ejtenem néhány szót. Háthogyismondjam. Ne is nevezzük futásnak, inkább talán csak vánszorgásnak. A rakparton esett meg a dolog, szülés után kerek négy héttel, cirka négy órás éjszakai alvás és egy rendkívül nehéz és igen hosszú nap után. A lelkesedés és az izgatott várakozás, ami megelőzte, mindezek ellenére igen nagy volt. Az első száz méter után azonban rá kellett jönnöm, hogy tíz hónap kihagyás az bizony tényleg sok, és fura mód valahogy a szerveim is lötyögtek odabenn. Uhhh, ez nagyon nem jó. A futásból gyorsan gyaloglás lett, majd újabb nekifutás, majd újabb gyaloglás, és így ment ez öt kilométeren. A vadiúj rikító fehér cipőmben úgy néztem ki, mint egy vérbeli kezdő, az egy évvel ezelőtti 3:35-ös maraton a múlt sötét homályába veszett, miközben sorra hagytak le a futók a rakparton. Így utólag visszagondolva talán adhattam volna egy kicsit több időt magamnak a visszarázódásra, bár lelkileg – ha fizikailag nem is – a futás mindenféleképpen jót tett. A szülés után a hormonjaim tomboltak, szoknom kellett az anyai szerepet is, ezért szinte majd' minden nap bőgtem, kivéve ha futottam. A szeptember így némi óvatos próbálkozással telt, 7:30-as ezrekkel, csak semmi erőlködés, tékitízi.

Október

Az ősz meghozta a kicsit hosszabb futásokat és a gyorsabb ezreket is, bár a leghosszabb futásom még mindig csak 10 km körül volt, bár a hó végére ezt már megállás nélkül tudtam abszolválni, cirka 6 perces ezrekkel. Pszichésen azonban padlón éreztem magam, és noha tudtam, hogy csak nemrég szültem, azt hittem hogy a várandósság alatti sportolásnak köszönhetően jobb formában leszek majd. Hát nem. 2014-re nem voltak így nagy terveim, csak egy tavaszi sík félmaraton, meg egy május-június környéki terep félmaraton. Mindamellett, hogy sok helyen azt olvastam, hogy a nők a szoptatástól fogynak, rólam egy deka sem ment le, mióta hazajöttem a kórházból, pedig nagyon odafigyeltem arra, hogy mit eszek. Így tulajdonképpen csak annyit sikerült elérni, hogy legalább nem híztam az októberben lefutott 126 km ellenére.

November

Ez volt a hosszabb futások kezdete, a visszarázódás hónapja az alapozás megkezdése előtt. Az első 20-ast a szülés után 12 héttel futottam, nehéz volt, de ugyanakkor rendkívül vidám is. Úgy elfáradtam utána, mintha legalább egy maratont futottam volna. Egyedül nem is ment volna, de a jó társaságban szinte repültek a kilométerek. A havi mérleg 174 km.

December

Imóval még novemberben megbeszéltük, hogy kellene csinálni egy 10 km-es felmérőt, hogy megnézzük hogy hol tartok most. A reális terv olyan 52-53 perc körüli teljesítés lett volna, ehhez képest jócskán sikerült felülmúlni mind az Imó, mind az én várakozásaimat. 2,5 km bemelegítést követően Imó elkezdett egy körülbelüli 5 perces tempót diktálni, ami tulajdonképpen meglepően jól ment, így szépen fokozatosan rá-rápakolt a tempóra. Én meg szépen beálltam mögé, és mentem ahogy bírtam. A végén még egy sprint is volt, tudok én, csak akarni kell. 48:56, nem is vagyok olyan lassú. Az ünnepeket egy zempléni kis faluban töltöttük, ami egy mini edzőtábornak felelt meg, hála a férjem és a szüleim támogatásának, így a decembert már 256 km-rel és mínusz kilókkal zártam.

Most ahogy látom, az igazi nehézség leginkább a kialvatlanságban és a kiszámíthatatlanságban rejlik. Abban, hogy az ember akkor is elmenjen este edzeni, ha csak 4-5 órát aludt 4-5 részletben. Ez az amit nekem igazán nehéz megszokni. Hál’ istennek elég sok segítséget kapok a férjemtől, aki maximálisan támogat a futó terveimben, valamint a vidéken lakó nagyiktól is, így azért sok minden megoldható. 

Az hogy mennyi idő kell hogy visszakapjam régi önmagam, egyelőre nem tudom. Mindenesetre egy márciusi maratonra már beneveztem, de az idei tervekről majd legközelebb írok részletesebben.

Befejezésképpen érdekelne, hogy szülés után ki hogyan kezdett el edzeni és mennyi időbe telt mire visszakapta a régi edzettségi szintjét? A megosztott tapasztalatokat előre is nagy köszönettel veszem!