A maratoni felkészülésem utolsó tevékenyebb hetében két fontos próbatétel előtt álltam: egy 15 km-es felmérő futás, illetve 35 km teljesítésével az utolsó hosszú megfutása. Az eredetileg hétfőre tervezett tempófutást sajnos el kellett odáznom egy nappal, így kedden nézhettem virtuális farkasszemet a távval. Mint ahogyan a résztávozás, a tempó sem tartozik a kedvenceim közé, de talán éppen emiatt kellő tisztelettel viseltettem iránta. Az edzés előtt Imoval átbeszéltük, hogy mi lenne a tőlem elvárt szint, egészen nagylelkűnek bizonyult, mikor 71 percet „engedélyezett” 15 km-re. Az előző felmérőt ugyanerre a távra 72 perc 35 másodperc alatt sikerült teljesíteni, így most közel másfél percet kellett javítanom. Á, semmiség! A fél körös bemelegítést követően szépen felvettük a tempót, időközben Petike is csatlakozott hozzánk. Az első 23:40-es kört követően egészen jól éreztem magam, és ez – furcsa módon – a rá következő 23:22-es 5 km után se változott. Pedig vártam az ólomlábakat, a tüdőmegszakadást, a pulzuszakatolást, de semmi rendkívüli nem történt. Ekkor Imo okosan javasolt egy tempóváltást, így az utolsó karikát 22:17 alatt tettük meg. A futás alatt a fejem teljesen üres volt, a végét leszámítva, amikor már csak az frusztrált, hogy be kellene menni 70 perc alá…A végeredmény 69:19 lett, életem eddigi legjobb 15 kilométere! (Köszi Imo!!)

A szokásos szerdai edzést egy Wunderlich borvacsorára cseréltem el a hedonizmus jegyében! Kortyolgatva a remek 2006-os Pinot Noir-t, meg a pazar 2003-as Viktóriát - érdekes módon - semmilyen hiányérzetem nem volt. :-) 

Pénteken – az ausztriai utazásunk előtti napon – az utolsó hosszú alkalmával elsősorban a tempót, másodsorban pedig a frissítést szerettem volna gyakorolni. Előzetesen feltankoltam különböző energiazselékkel, melyeket az előzetes tervek alapján fogyasztottam el a táv alatt. Sajnos a felmérő futás még igencsak a lábamban volt, így nem túl nagy vehemenciával vetettem bele magam az első körbe. A távval egyenes arányban nőtt az unalom is, és alig vártam, hogy Imo becsatlakozzon olyan 23 km magasságában. Érdekes módon a Nike sportórám a futásra csak 34,41 km-t mért, pedig kereken 7 kör volt a megtett távolság. Nagy megkönnyebbülés volt pontot tenni végére, Imoval jókedvűen beszéltük meg az elmúlt időszak tanulságait, innentől kezdve most már csak rajtam a sor. Közel az a bizonyos március 25.! 

Teljesítmény 10. hét, 2012. március 5-11.

Kedd: 19,73 km, idő 1:35:42, átlaga 04'51" / km, benne 15 km felmérő;

Péntek: 34,41 km, idő 3:00:54, átlaga 05'15" / km, szigeten hét kör a belső úton;

Vasárnap: durván 4 óra síelés.

Összesítés: 54,15 km futás, 4 óra síelés.