2015. jan 17.

Családunk ismét új taggal bővül

írta: b.fruzsi
Családunk ismét új taggal bővül

Mint ahogyan korábban is említettem a tavalyi bükk hegyi maraton után ismét a családunk létszámának gyarapítása vált a legfőbb célunkká, ezért eltökéltem magam, hogy 2014-ben több futóversenyen nem indulok. Elégedett voltam az év első felével, azt gondolom, hogy „visszatérő anyukaként” sikerült egészen jó eredményeket elérnem, még masszív éjszakázás mellett is. Úgy döntöttem hogy a baba-projekt alatt a futást a teherbeesésig biztosan nem hagyom abba, a többit meg majd meglátjuk.  Az első terhességem alatt nem futottam, de a második terhességemet nem feltétlenül ilyen szigorú tiltásokkal képzeltem el.

Azt tudni kell, hogy közvetlenül a maraton előtt elköltöztünk, a Margit körúti lakást sikerült ugyanis eladni, így gyorsan albérlet után néztünk, amit viszonylag gyorsan találtunk is: hol máshol, mint Mátyáshegyen. Időközben megtaláltuk álmaink otthonát is a Széchenyi hegyen, amit el is kezdünk felújítani a nyár folyamán. A mátyáshegyi albérlet kiváló „rezidencia” volt az év három legklasszabb (nyári) hónapjára, remek futóterepet kínált a Hármashatárhegy közelsége. Így, mikor a maraton után visszatértünk a fővárosba, főként terepen kezdtem el újra a futást, immáron alacsonyabb fokozaton. Isteni volt, hogy mikor otthon felhúztam a futócipőmet, akár már az utcából induló túrajelzésen elindulva egyből a hegyen találtam magam. Főként magányos futások voltak ezek a nyáriak, nehéz volt másokkal összeegyeztetni bármit is. Bár azért KESZ-re (Kedd Esti Szeánszra) egyetlen egyszer eljutottam! :-) 

img_20140909_071210.jpg

img_20140909_071517.jpg

img_20140909_071022.jpg

Szeptember végén aztán átköltöztünk az új lakásba, ami a gyerekkel azért nem volt olyan egyszerű. Az első adódó hétvégén el is kezdtem feltérképezni a környéket futás szempontjából, és míg korábban kicsit sajnáltam otthagyni a Hármashatárhegyet (amit már úgy ismertem, mint a tenyeremet), hirtelen új útvonalak sokaságában tobzódtam. A babaprojekt miatt azonban óvatosabb üzemmódba kapcsoltam. Ősszel kicsit el is engedtem magam, nem ettem, nem edzettem fegyelmezetten, ami azért nem használt, sőt inkább rontott a közérzetemen.

img_20140728_145850.jpg

Kilátás a teraszunkról

Nagy váltás volt, mikor októberben ismét egy pozitív terhességi tesztet tartottam a kezemben. A futócipőt egyből szögre is akasztottam (biztos, ami biztos), és más mozgásformák után néztem. Érdekes, hogy amíg Izabellel voltam várandós, a futás rémesen hiányzott, kétnaponta menetrendszerűen bőgtem el magam, annyira hiányzott a "drogom". Tulajdonképpen most is, de valahogy sokkal fegyelmezettebben bírom a futás-nélküli létet. Biztos segít a tudat, hogy már csak egyszer kell felhagynom vele, aztán talán augusztustól már soha sem kell nélkülöznöm. Egyébként míg Izabellel a pocakomban volt időn uszodába járni (egy héten háromszor), most ez nem nagyon fér bele az életünkbe. Így maradt a spinning-túra-pilates kombó! Az én szuper spinnerem, amit tavaly szülinapomra kaptam, nagyon jó szolgálatot tesz újabban, lelkesen tekerem akár minden másnap. Izabellel pedig nagyokat sétálunk, ami itt a hegyen nem várandósan is egy igazi kihívás. A majd 12 kilós gyereket egy hat-hét kilós kocsiban tolni felfelé, plusz a cucc, igazi pulzusugrasztó mutatvány. Mindemellett, ha időnk engedi, Zizvel pilatesre is járunk a közeli Egyensúly Baba-Mama Központba (ami egy főnyeremény hely amúgy). 

Egyébként visszatekintve az elmúlt egy évre még mindig elképedek, hogy hogy bírtam ilyen őrült módra edzeni az adott körülmények mellett (új szerep, kialvatlanság, stb.), most inkább élem azt a szimpla anyuka létet, amit az elmúlt egy évben "kellett" volna, anélkül, hogy fokozott hiányérzetem lenne. Mintha csak ragaszkodni akartam volna ahhoz, hogy a gyermekünk megszületése nem kell, hogy megváltoztasson bármit is, és amint elfogadtam és feldolgoztam, hogy igenis minden megváltozott Izabel érkezésével, már nem éreztem szükségét a bizonyításnak. Úgy várandósnak lenni, hogy az ember lányának van egy bébije otthon, az meg egyszerűen szívás, bár később megtérül majd, ebben biztos vagyok. 

Izabel időközben lassan másfél éves lett, és továbbra is őrült módjára nő, mint a gomba. És elmondhatom, hogy legédesebb, leghuncutabb kis görcs az egész kerek világon. 

 

 

Szólj hozzá

terhesség spinning pilates várandósság