A múlt héten nem történt semmi különleges, azt leszámítva, hogy kiderült hogy a várandósságom következtében vashiány lépett fel a szervezetemben. És még jó, hogy kiderült, mert a második trimeszteres vérvételem majdnem elsikkadt valahogy, mivel senki sem mondta, hogy kéne ilyet csináltatni. Pedig ha az ember lánya várandós, olyan érzésed van, mintha állandóan vizsgálna valaki: a naptárban rendre ott sorakoznak az előjegyzett időpontok a különböző vizsgálatokra: most ultrahangra menni, most a védőnőhöz, most a háziorvoshoz, most a laborba ilyen-meg-olyan-szűrésre. Na mindegy, a lényeg, hogy rájöttünk, hogy nem csak pusztán a hormonok alávaló kis összeesküvése az állandó fáradékonyságom oka, hanem pusztán a vashiány. A megoldás viszonylag egyszerű, szedni kell rá egy vényköteles vaskészítményt, és újra pörögni fogok, mint rég. Azért a párom meglepett egy üveg Dr. Steinberger bio céklalével, és igen nagy élvezettel nézi, ahogy kortyolgatom ráérő időmben, ezzel is megtámogatva kimerült szervezetemet. Szögezzünk le valamit: a céklalének igen rossz íze van, persze nyugodtan lehet ellentmondani. Viszont (hogy, hogynem), a Runner's World 2015/1. számának 32. oldala felhívta a figyelmemet a céklalé egyéb áldásos hatására is, nevezetesen arra, hogy olyan anyagokat tartalmaz, amelyek "segítenek az izmaidnak, hogy még hatékonyabban dolgozzanak az intenzív edzés közben". Micsoda aktualitás kéremszépen! Nekem most már ugyan se izmom, se intenzív edzésem, amin segíteni kellene. Ráadásul nagy kár az is, hogy a cikk szerint ugyanezt az étcsokoládé is tudja, inkább ez utóbbit enném én is, mint ahogyan a futók 100%-a. Azért szombat délben a férjem rendelésre készített egy kis grillezett kacsamájat, biztos-ami-biztos, abban van vas bőven (no meg zsír is). :-)

Grillezett kacsamáj, pirított kaláccsal, Manyi-féle házi baracklekvárral...élni tudni kell! :-)

 Amiről viszont tényleg muszáj írnom: az új függőségem a kókuszvíz! Még Indonéziában kóstoltam meg az éretlen, zöld kókuszdió levét, amely szuper-hidratáló és az anyatermészet sportitalaként tartják számon (többek között több káliumot tartalmaz, mint négy banán). És még egész "olcsón" kapható egy közeli közértben, ahol meglepő a választék a különböző reform-élelmiszerek terén: 579,-Ft-ért vesztegetik fél literjét, én személy szerint ilyen olcsón még sehol nem találtam. 

Az új kedvenc

Ami még újság, hogy a testvérem, Tomi sikeresen megdöntötte a legjobb maratoni időmet, hiszen a debreceni rotary maratonon 3:29:47-es idővel a korcsoportjában a 8. helyen ért célba. Mondjuk ez valahol várható is volt már, hiszen mostanában elég jól megy neki a futás. Így meg legalább nekem is lesz valami plusz motiváció jövőre, hogy visszaszerezzem a családi elsőséget. Anyu pedig a félmaratoni távot teljesítette, szép egyenletes tempójú futással. Anyának és fiának is volt némi izomláza, de köszönik, mindketten jól vannak. :-)

A héten nem vittem sajnos túlzásba a sportot, Izabellel is nagyon keveset tudtunk csak sétálni, olyan rossz idő volt, szinte végig. Pénteken egy nagy kerülővel elsétáltam viszont a Széchenyi-kilátóig, ahol csodaszép panoráma fogadott. Szombat délelőtt oda-vissza sétáltam Normafáig, vasárnap pedig az Edvi Illés út környékén bolyongtam. Volt még némi erősítés, de csak alibizés szintjén. :-)

Panoráma a Széchenyi - kilátóról

Szemmel láthatóan növekszik...