Ígértem, hogy írok néhány sort még az idei, megvalósításra váró terveimről. Előreszaladok, ha elárulom, hogy tele van, számomra legalábbis mindenképp, mindenféle szokatlan finomsággal. Nyáron magamhoz híven nem versenyeztem: az év ebben a szakaszában az összes szabadidőmet a családom, leginkább a gyerekeim élvezik. A futócipőt ugyan nem akasztom szögre ilyenkor sem, de mivel a meleget híresen nem bírom, az edzéseimet igyekszem korán reggel abszolválni, amikor még nem üt agyon a kánikula.

A négy verseny

BM Országos Atlétika Bajnokság – 2019. szeptember 25.

Ha már a tavaszi BM Terepfutó Országos Bajnokságon betegség miatt részt venni nem tudtam, így – kész agyrém – de 2019. szeptember 25-én indulok a BM szerveknek kiírt országos atlétika bajnokságon 1500 méteren, 35 év fölötti kategóriában. Azért óvatosan próbáltam felvezetni Gabinál, az edzőmnél, hogy légyszi, tudom, hogy egészen idáig 100-asra készültünk, de most kellene egy „gyorstalpaló” ezerötszázra. Döbbent csend fogadott a messengeren, aztán jött Gabi válasza: „arra rá 10 nappal pedig Vadlán, hát, izé. :-)" Majd nyomott egy entert és kaptam egy úgy-sem-tudok-veled-mit-csinálni reakció gyanánt egy „jó”-t. Megnyugtatlak benneteket, van önkritikám, nem gondolom, hogy tudok futni egy jó 1500 métert, de legalább az éves fizikai felmérésre kapok egy automatikus kiválót és megúszom a fekvőtámaszokat, a helyből távol ugrást, a rémületes fekve nyomást, meg a hasonló nyalánkságokat. Egyszer már, emlékeim szerint talán 2012-ben indultam a BM Atlétika Országos Bajnokságon, szintén ezen a távon, de akkor annyira rossz emlékeket szereztem, hogy megfogadtam, hogy soha többé. 3:56-os tempót sikerült produkálnom ugyan, de a táv harmadik harmadára annyira kicsináltam magam, hogy a célba valahogyan befutva majdnem hánytam a megerőltetéstől. :-) Minden tiszteletem azoké, akik ilyen távokat futkosnak, én semmi pénzért nem tudnám magammal rendszeresen ezt csinálni, na de mit meg tesz az ember lánya, hogy kiváltson pár fekvőtámaszt, ugye? És hogy mi lenne a célom? Legalább egy olyan tempósat futni, mint 2012-ben, tehát mondjuk egy 5:55-tel ilyen vén fejjel egészen ki tudnék egyezni.

Vadlán Ultra Trail 50 km-es táv – 2019. október 5.

Soha nem történt velem még olyan megtisztelő dolog, mint amikor erre a versenyre neveztem. Alighogy elvégeztem az online regisztrációt a futóverseny felületén, az egyik szervező, Zalán, aki már régóta ismerősöm a Straván, rögvest bekommentelte az egyik aktuális futásomat megköszönvén, hogy neveztem a versenyükre. :-) A tesóm, Tomi a 100 km körüli távon méretteti meg magát, nekem az ötvenes épp elég baráti lesz, ráadásul sokkal jobban beleilleszthetőbb a későbbi terveimbe. Egyébként még sosem futottam a Balaton felvidék ezen a részén, így nagy izgalommal várom a küzdelmet. A célom pedig az, hogy optimális erőbeosztás mellett, odatevősen fussak egy jót, miközben kiélvezem az őszi erdő minden szépségét.

Intersport terepfutás – félmaratoni táv – 2019. október 26.

Nem is tudom felidézni, hogy mikor futottam utoljára félmaratont versenyen, ugyanis sem terepen, sem pedig aszfalton nem tartozik a kedvenceim közé, ezért maximálisan komfortzóna kilépős futás lesz ez. A nevezést a testvéremtől kaptam, ráadásul anyukám is részt vesz a félmaratonon, így ez amolyan családi móka lesz. Igyekszem valamikor eljutni egy pálya bejárásra, végtére is talán bele fogom tudni valahogyan szuszakolni a zsúfolt napirendembe.

Firenze Maraton – 2019. november 24.

Az idei évet egy aszfaltos maratonnal tervezem zárni, nem máshol, mint Firenzében. Nem titkolt célom becsúszni végre a jelenlegi 3:30-as álomhatár alá, ha már tavaly Dublinban egy szűk perccel ugyan, de mégsem sikerült. A legfontosabb dolgokat már elintéztem az utazással kapcsolatban, megvan a nevezés, a szállásfoglalás egy klassz óvárosi hotelben, sőt, még operajegyet is vettem úgy egy fél éve. Izgalmas lesz újra klasszikus maratoni távot futni: a tapasztalatom az, hogy soha olyan gyors nem tudok lenni, mint egy-egy ilyen felkészülés hajrájában. A sok-sok feladatos futás (résztáv, iramjáték) meghozza a kellő hatást és a „belassult” ultrás edzés után felüdülés tud lenni a változatos feladatok, amiket Gabi időről-időre rám testál.

Ezek lennének tehát a rám váró idei kalandok. Az edzések egyébként mostanában baromi jól mennek: a futások kiegészítéseként rengeteget hengerezek, újabban HIIT-ezek, és sok-sok saját testsúlyos gyakorlatot végzek. Rég éreztem ehhez hasonló harmóniát, amit most a testemben: kiválóan alszom és fényévekkel jobban működöm, mint mondjuk akár fél éve. Mostanában sokszor korán reggel húzok futócipőt és még munka előtt „lezavarom” az aznapi penzumot. Ennek számtalan előnye van: egyrészt a versenyrajtok zöme is általában reggel/délelőtt van, így, különösen a feladatos futásoknál egy kicsit gyakorlom a verseny napszakja szerinti edzést (korábban rendszerint délután, este futottam és furcsa volt, mikor versenyeztem, a testem jobban igényelte az alapos bemelegítést, ráhangolódást a mozgásra). Másrészt remek dolog úgy kezdeni a napot, hogy már alaposan megmozgattam magam, és így az estém is maradéktalanul a családé. Ugyanakkor hosszadalmas folyamat volt, mire megszoktam a korai feladatos edzéseket, a szervezetem ugyanis kicsit sem kívánta a megerőltető intenzitással történő reggeli kínlasztásokat. El kellett telnie pár hónapnak mire már nem dobja le a láncot az agyam annak gondolatára, hogy reggel fél hatos kezdéssel résztávozzak. Egyszóval szépen alakulnak a dolgok és lelkesen várom az őszi megmérettetéseket.

Folyt.köv., Fruska