Májusban lesz tíz éve, hogy részt vettem az első „terepultrámon”, egy szolid ötvenesen a Pilisben, ennek apropójaként elmerengtem azon, hogy hova is lett az a sok-sok versenytárs, akikkel akkoriban együtt futottam, akiknek az edzéseit lelkesen követtem az Edzésonline-on, vagy netán a Nike+ applikáción keresztül. A gondolatmenetet továbbfűzve azon kezdtem el töprengeni, hogy vajon honnan is szorult belém annyi motiváció, hogy egy évtized után is töretlen lelkesedéssel űzzem ezt a sportot? Hogy tartott ki ez a motiváció egészen idáig? Szerettem volna megszólaltatni néhány olyan kiváló terepfutót ( Paál Emőkét, Szűcs Fatimát, Belus Tamást és Szabó Áront ) ezen írás apropójaként, akik már akkor is futottak, amikor én még csak ...

Az évkezdet mindig jó apropót szolgál, hogy az ember kicsit újraértékelje azt, hogy vajon hova is tart, ennek érdekében új célokat is kitűzünk magunk elé, átértékelvén az elmúlt időszakot. Január végére le is tisztázódtak bennem az idei futós elképzelések, amit szívesen meg is osztok veletek. Nem vagyok egy nagy versenyre járó, szívesen futok, viszonylag fegyelmezetten edzek mindenféle futós esemény nélkül is, de azért egy-két nagyobb szabású rendezvényre szükségem van, hogy kimozgasson időről időre az oly nagyra becsült komfortzónámból.

Nem titkolt szándékom egyszer valamikor UTMB-t csinálni, így ennek jegyében két hosszabb versenyt választottam az idei évi két célversenynek. Az egyik a júniusban megrendezésre kerülő ...

Egész héten érzem már, hogy fel vagyok húzva, most már igazán mennék, de még mindig várni kell. Érzelmi hullámvasúton ülök, magamba fordulok, nézem, hogy mi van ott belül, keresem a lelki kapaszkodókat, össze kell szednem a hétvégére a mentális 100 forintomat, és ha egyszer megvan, minden fillérjére vigyázni fogok szombatig, esküszöm. Az egész éves gondosan megkomponált, módszeresen végrehajtott és odafigyelt felkészülésnek meg kell lennie az eredményének. Van bennünk az a kényszer ugyanis, ha már egyszer beletettük a munkát, vért izzadtunk vele, le is szeretnénk aratni a gyümölcsét. Optimális esetben természetesen ez így van, de egy ultratávú verseny alatt bármi megtörténhet, így meglehetősen képlékeny, hogy mi sül ki ...

Szóval jó lenne sallangmentesen futni. Csak úgy odaállni és egyszerűen hat óra alatt őszintére futni magam. Hiányzik az az érzés, amikor olyan egyszerűen működnek a dolgok, mint amilyen például a levegővétel. Beszív, kifúj, a levegő folyamatos áramlása dolgozik bennem. Ugyanezt kellene tennie a lábaimnak, megy a bal, megy a jobb, folytonos ritmusban, anélkül, hogy gondolkodnom kellene különösebben. Hogy túl kellene agyalnom. A pillanat, amikor a fejemben cikázó gondolatok előbb foszlányokká csitulnak, aztán egyszer csak a belső monológ elhallgat, a tökéletesen egyszerű állapot, csak az aszfalthoz ütődő lépteim zaja veri fel az éjszakát. Ritkán él meg ilyesmit az ember, ha meg elkapja ezt a pillanatot, onnantól évekig felidézi, ...

Múlt hét vasárnap részt vettem a Terepfutás.hu rendezésében megszervezett Ensport Vértes Trail terepfutó versenyen. Mint ahogyan itt is írtam , pusztán edzésként mentem el a rendezvényre, bár komolyan felmerült bennem a kérdés, hogy az egóm vajon elbírja-e, hogy tétlenül nézem, ahogy elmegy mellettem a mezőny nagy része, miközben rezignáltan konstatálom, hogy nekem most ez a teljesítendő feladat. Még pedzegettem is az esemény előtt Gabinál, az edzőmnél , hogy vajon nagyon megorrolna-e, ha esetleg kissé feljebb kúszik a pulzuskám, mint az általa előírt lazán baráti zóna? Ő kissé szenvtelenül, összehúzott szemöldökkel helyre tett, hogy csak magammal szúrok ki, két hét múlva a Suhanj!6 -on majd szépen visszaüt az elfutott ...

A Bükk Hegyi Maraton óta nem adtam hírt magamról, ennek az egyszerű indoka az, hogy minimális időm sem volt, amit a blogra fordíthattam volna. Pedig tudtam volna bőven miről beszámolni, csak sem energiám és sem pedig kedvem nem volt a klaviatúrával bíbelődni, most kissé zanzásítva ugyan, de igyekszem pótolni a lemaradást.

A júniusom összességében klasszul telt, végre eljutottam egy versenyre , ami jól is sikerült, bár az eseményt megelőző héten már éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok. Gabival, az edzőmmel megbeszéltük, hogy elmegyünk a falig, aztán a maraton után lesz egy extra pihenős hetem, amire kaptam 3 x 6 km-t (!). Amikor a tervvel először riadtan szembesültem, azt gondoltam, hogy Gabi ki akar nyírni ezzel a kevés futással, az ...

„Újra itt, el sem hiszem” – gondoltam miközben a szokásos rajt előtti erdei pisilő helyünkre igyekeztünk Anyuval. Ezer éve nem jártam erre, utoljára 2016-ban koptattam ezeket az ösvényeket, úgy érzem hiányzott, bár ennek igazságtartalma majd talán harminciksz kilométer megtétele után fog megkérdőjeleződni. Az elmúlt versenymentes időszak alaposan kiéheztetett, de a pár héttel ezelőtt betolult meleg levegő a bennem lévő versenyszellemet meglehetősen csillapította, furcsa, de mikor a rajtvonalnál topogok, nyoma sincs már éhségnek. „De legalább támogatom a versenyszervezőt” – gondolom, mintegy önigazolásként. „És egyébként is lesz edzésértéke” – hozom fel magamban az újabb érvet, győzködve magamat. Nem szeretek nyáron ...

Helló fókuszvesztettség

Hosszú idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy az égegyadta világon semmi gond nincs azzal, hogy nem tudok mindig 120 %-on pörögni az edzéseimben, a futókedvem májusban szabadságra ment. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem edzettem szorgalmasan, a kötelező minimum megvolt, de azok a bizonyos plusszok hiányoztak, ami ahhoz kellettek volna, hogy mondjuk terven felül erősítsek. Így az izomépítés/karbantartás terén jócskán alul maradtam ebben a hónapban, mindösszesen egyetlenegyszer tudtam magam rávenni a gyúrásra, a hó végére nagyjából - remélem, hogy csupán érzetre - össze is plöttyedtem. 36 óra edzésidő, 320 km futás, 30 bejegyzés az edzésnaplómban, ami nem rossz, de az előző hónap számadataihoz képest ...