Na hát ha eddig ellötyögtem, hát akkor mostantól felpörgök: a szülés óta eltelt négy hónap alatt elkezdtem újra a sportot, "elalibizgettem", de azt hiszem itt az idő belehúzni, mert talán a körülmények is egy fokkal kedvezőbbek, mint voltak egy-két hónappal ezelőtt. A nagylányom mondhatjuk, hogy már beszokott a bölcsibe, mint ahogyan én is hozzáadaptálódtam a picurka érkezéséhez, ittlétéhez. És végülis, Mirkó egészen elkezdett "nagyfiúsodni", elmúlt négy hónapos, már bátran ráhagyhatom az apukájára, vagy bármelyik nagyijára 1-2 órára. 

Az elmúlt pár hónapban sokat agyaltam azon, hogy mit tervezzek jövőre, illetve hogy egyáltalán merjek-e nagy dolgokba vágni a fejszémet. Aztán hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy merek megint nagyot álmodni, elmegyek egy jópár, de nem túlzottan sok versenyre, de a jövő év még nem feltétlenül fog szólni nagy időeredményekről, illetve javításokról, hanem inkább az erősödésről, élménygyűjtögetésről, mindezt úgy, hogy nem sérülök bele. Ezért igyekszem nem túl vad időterveket kitűzni magam elé jövőre, hiszen a két pöttömmel az élet elvégre azért nem éppen sétagalopp. 

Ezekkel a versenyekkel szemezek 2016-ban (a félkövérrel jelöltek lesznek elvileg a célversenyek):

március vége: a Vértes Terepmaratonon a maratoni táv (közel van hozzánk és viszonylag kevés benne a szint, "csak" 1000 m)

április közepe: Mátrabérc trail 54 km 2800 m szintemelkedéssel (végigmenni "edzésként") vagy Muzsla trail ("versenyezni")

május 15: UTH 55 (már neveztem is - 55 km +1800 m szint) cél: 6.20 alatt

június eleje: Bükk hegyi maraton – időterv: 4.45 (2014-ben 5 órát futottam)

július vége: Budapest terepkupa 44,3 km, kb. 1450 m szintemelkedéssel (ez azért jó, mert helyben van, és itt még sosem voltam) 

szeptember vége körül: Dupla élmény 73 km 3380 méter szintemelkedéssel (Tomival, a tesómmal nyomatnánk egy vegyes párost)

Aztán még szó van itthon egy külföldi maratonról is az év vége felé, de még kérdéses, hogy pontosan hova lesz a menet (Garda tó vagy Nizza-Cannes maraton...)

A távlati cél pedig 2017-re az OCC (55 km 3300 m+) lenne a francia Alpokban, aztán meg 2018-ban a CCC ugyanott (101 km, 6100 m+). 

Ami kétségbeejtő egy kicsit, hogy a héten eléggé el voltam tunyulva, meg nagyon idő sem jutott a sok program miatt edzésre. De talán felfoghatjuk ezt úgyis, mint egyfajta rákészülést az előttem álló megpróbáltatásokra. Hétfőn erősítettem egy órát, aztán a kedd esti színház (Örkény Színház Hamlet...Polgár Csabi fuckyeah) miatt már nem jutottam el futni, szerda hajnalban pedig irány Brüsszel és a Dave Matthews Band koncert. Brüsszelt ismerem valamennyire, hiszen egy évig éltem ott, mikor a Vrije Universiteit Brussel-en tanultam, ezért aztán hanyagoltuk a klasszikus turistás városnéző helyeket, és helyette inkább elmentünk a kedvenc parkomba (Bois de la Chambre), ahol az első maratonomra készültem még 2010-ben, aztán csak ejtőztünk, kajáltunk, söröztünk egészen a koncertig. Na azért az vicces volt, mikor becsekkeltem a Cafe Belgába három volt évfolyamtársam egyből rámírt, hogy mivanmá'-ittvagyésnemisszólsz. :-) A koncert maga iszonyatosan nagy volt, Dave-ék kitettek magukért rendesen, olyan jó bő két órát zenéltek. Csütörtök reggel jöttünk haza, majd irány családostul Nyíregyháza anyuékhoz, aztán szombaton Nyíradonyban szülinapozás Manyival, vasárnap délután Budapest. Na, egyszóval szép kis turné volt a múlt hét.

Pénteken kimentem egy laza 7.5-öt kocogni otthon, de bevallom unalmas volt körözgetni a környéken. Vasárnap reggelre volt betervezve egy 3 órás futásom, de helyette megint csak 1 órás erősítés lett belőle, ugyanis a szmog-riadó miatt nem lett volna tanácsos erőltetni a dolgot. Ez van, de ettől a héttől egy kicsit nagyobb odafigyeléssel és programszervezéssel belecsapok az alapozásba. 

Akkor jöjjön egy kis színes...

Szokásos hétfői szusi-ebéd / vacsora

Egy kis "gay bier" a Cafe Belgában a place Flagey-n

Mirkó is tolta
Bois de la chambre

Az óvodás beállás még mindig megy