Egy héttel az UTH után volt időm egy kicsit "megpihenni", és már megy is tovább a szekér néhány fontosabb nyomvonal mentén. :-) Ebből az egyik a 3 hét múlva, június 11-én megrendezendő Bükk Hegyi Maraton , ami nekem nagyon a szívem csücske. Általában a maratoni távon nem sok lány szokott indulni, de nem is ezért szeretjük. A verseny családias jellege miatt járunk már vissza 5-6 éve valamilyen családi felállásban (volt hogy csak félmaratont futottam, de emellett kétszer indultam maratoni távon, anyu futott már minimaratont, de félmaratonokat is, Tomi főleg a maratoni távra voksolt). Szóval ilyen-olyan formában, de a családból általában valaki mindig megy. Én kétszer nem voltam, mivel akkor épp mind a kétszer nagyon terhes voltam. De idén ...

Az idei félév célversenye az Ultra Trail Hungary 55 km-es (UTH55) távjára esett. És hogy miért? Szerettem a verseny "elődjének" számító Terep50-et, amelyet az évnek mindig ebben a szakában rendeztek, és amelyen korábban már kétszer részt is vettem. Több ismerősömtől is hallottam, hogy az UTH rendesen fel lett turbózva, szuper a szervezés minden tekintetben, csak úgy, mint a korábbi Terep100/50 versenyeken, így nem volt kérdés, hogy erre most menni kell. Tavaly ilyenkor már a várandósságom vége felé jártam, brutális nagy pocakkal a neten nyomon követve izgultam a terepfutókért arra gondolván, hogy egy év múlva talán már én is megint köztük küzdök. 

Felkészülés

Tavaly november óta Barát Gabi edzéstervei és iránymutatása ...

Eltelt a március, lassan az április is mögöttem, és itt a várva várt Ultra Trail Hungary 55-ös távja. :-) Na de ne szaladjunk ennyire előre. A márciusról nem sokat írtam, pedig elég jól telt: futottam cirka 250 km-t, olyan 6000 m szintkülönbséggel. Emellett pedig a legszuperebb dolog az volt, hogy Mirkóval síelni is eljutottunk, kettesben kéremszépen . A szüleim voltak olyan drágák és bevállalták a két csemetét, hogy vigyáznak rájuk, míg mi elhúzunk 5 napra Ausztriába. Tulajdonképpen vasárnap estére értünk oda, és már csütörtök este itthon is voltunk, de az a síeléssel eltöltött 3 és fél nap maga volt a kánaán. A tavalyi évet kihagytuk, mivel kicsi Mirkó már javában a pocakomban volt, de idén mindenképpen szerettünk volna menni. ...

Ma este az ölembe pottyant egy kis szabadidő, így gyorsan kipipálom ezt a versenybeszámolót a teendői listán, ki tudja, hogy mikor lesz rá ilyen remek lehetőség. 

A Vértes Terepmaraton volt az idei első versenyem, és bár nem volt éppen célverseny, de azért elvárás volt, hogy rendesen tegyem magam oda. Kíváncsi is voltam, hogy mire vagyok képes így ennyi kihagyás után. A szülés óta eltelt 9 hónap: az első 3 hónapban még csak a fejemet kapkodtam, aztán szépen belejöttünk a kétgyerekes létbe, és a futóedzések is újra a mindennapok részévé váltak. Így jogos volt a kíváncsiságom, hogy vajon mire emlékszik még a szervezetem, mennyi terep-izmot sikerült ilyen kevés idő alatt magamra rántanom, meg úgy általában hová tartok. Egy ...

A február elég eseménydúsan telt, nehéz is visszaidézni minden fontos momentumot, annyira sok minden történt velünk. Egy kicsit kénytelen voltam magamban az életemet is átrendezni. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy ismét elkezdtem alvászavarral küszködni, illetve azon kaptam magam, hogy nem igazán élvezem a mindennapokat, és ennek nem kellene törvényszerűen így lennie. Az idő fos volt, januárban eltörtem a lábujjam, nem tudtam edzeni, depressziós és mogorva lettem, és valahogy beletespedtem a dolgokba. A súlyom is aggasztóan stagnálni látszott, emiatt diétával is "kínoztam" magam, a két gyerekem közül az egyik a dackorszak kellős közepén, a kicsi meg erőből fogzik. Tehát nem alszok éjszakánként, ha meg olyan szerencsés vagyok, hogy ...

A január, a lábujjtörésemnek köszönhetően, nem éppen úgy telt, ahogy szerettem volna, és ez rendesen rányomta a bélyegét a kedélyállapotomra. Mindezek mellett le is betegedtem, ahogy a gyerekek is szép sorban, tehát jöttek a hosszú éjszakázások. A kialvatlanság miatt pedig még mordabbnak láttam mindent, minden probléma felnagyítódott, és ezen a furcsa-torz szemüvegen szemléltem mindent. Ha valaki képes arra, hogy magába forduljon, na az én vagyok. Szevasztok, Fruzsi vagyok, jobb ha hozzám se szóltok, mert megbánjátok.  És hát persze futni sem tudtam a lábujjam miatt, de mellette azért erősítettem erősen hullámzó motiváció és kedv mellett, és ott dolgozott bennem az örökös kétely, hogy mi lesz ha végre újra elkezdhetem terhelni a ...

Hát ez a bejegyzés elég rövid lesz, annyit elárulhatok. Ennek a legfőbb oka, hogy az év első felében várandós voltam és masszívan tunyultam, aztán meg ugyebár erősen újrakezdő, és csak az év végére sikerült magamat hozzávetőlegesen összekalapálni. A hangsúly a hozzávetőlegesen van. 

Első fél év

Az évet a második trimeszterrel kezdtem a második picurkánkkal a pocakomban. Igazából a legnagyobb meló volt terhesnek lenni úgy, hogy az elsőszülöttünk február végén töltötte be a másfelet, és egyébként is az azt megelőző év novemberében tanult meg stabilan járni is. Mivel tavaly nyáron volt egy nem sikerült terhességünk, ezért nem kockázhattam semmivel, így a futás teljes egészében és szigorúan felejtős volt, maradt a ...

A sztori ott maradt abba, hogy a legkisebb gyerkőc elmúlt 5 hónapos, én meg már javában futogatok. Azt kell, hogy mondjam, hogy eléggé kezdtek összeállni a dolgok újra. Még mindig elég "nagydarab" vagyok (nyilván magamhoz képest), de emellett valahogy erős is, a tempóm se olyan rossz már! Szóval határozottan alakulgatnak a dolgok. A 0-24-ig tartó anya-műszak két gyerek mellett azért még sokszor megvisel, de hál' Istennek segítség is akad: drága anyósom jön kéthetente 2-3 napra, anyukám meg tömbösítve segít rajtam, ha ideje engedi. Marcsihoz (aki Izabelre és most már Mirkóra vigyáz 3 hónapos kora óta a randiesték alatt) is lemegyünk heti egyszer, így szép lassan kialakult az a rendszer, amire vágytam. Kedden és pénteken tempósabb ...