Az egyik barátnőm egyszer felhívta a figyelmemet arra, hogy az idióta női magazinok borítóján mindig vannak számok. Például 101 trend az új szezonban, 55 frizura / szex / körömlakk / divat tipp (bármi tetszőlegesen behelyettesíthető). Nem tudom, hogy miért is van ez így, de a marketingesek biztos értik a dolgukat, és így a magazin tutira jobban eladhatóbb, mint számok nélkül...Ez pont olyan, mint hogy muszáj a bulvár újságok címlapjára meztelen csajt tenni, mert így jobban veszik. Ez van, ez Magyarország. 

Na de térjünk vissza a számokhoz. Van 1 db dackorszakban lévő lányom, 1 db 5 hónaposom, 1 db szerető és támogató férjem. Egy héten az álmatlan éjszakáim összesen 7 darab. Kialvatlanság miatti hiszti / kirohanás: 1-5 között, ...

Na hát ha eddig ellötyögtem, hát akkor mostantól felpörgök: a szülés óta eltelt négy hónap alatt elkezdtem újra a sportot, "elalibizgettem", de azt hiszem itt az idő belehúzni, mert talán a körülmények is egy fokkal kedvezőbbek, mint voltak egy-két hónappal ezelőtt. A nagylányom mondhatjuk, hogy már beszokott a bölcsibe, mint ahogyan én is hozzáadaptálódtam a picurka érkezéséhez, ittlétéhez. És végülis, Mirkó egészen elkezdett "nagyfiúsodni", elmúlt négy hónapos, már bátran ráhagyhatom az apukájára, vagy bármelyik nagyijára 1-2 órára. 

Az elmúlt pár hónapban sokat agyaltam azon, hogy mit tervezzek jövőre, illetve hogy egyáltalán merjek-e nagy dolgokba vágni a fejszémet. Aztán hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy ...

No, a sztorinak ott lett vége, hogy kipottyantottam egy újabb gyerkőcöt júliusban, és két hét után elkezdtem ismét futni. Az edzésekkel egyelőre a súlyleadás lenne az elsődleges cél, ehhez főleg intervalozni kellene, ez azonban az ízületeim miatt kerülendő. Főként azért, mert a terhesség miatti relaxin hormontermelésnek köszönhetően az ízületek felpuhulnak és lazává válnak, hogy a csípő egy kissé szét tudjon csúszni (ezáltal készül fel a test a szülésre), és idő míg a hormonok visszatérnek a rendes kerékvágásba. Szóval tempózni egyelőre nem tudok, így csak tötyögök magamhoz képest, de azért már egyre jobban mennek a 10 km körüli távok. A leghosszabb futásom eddig egy közel félmaratoni táv volt, több mint 500 méter ...

Friss kétgyerekes anyukaként az idegeim enyhén szólva megtépázódtak az elmúlt időszakban, így igyekeztem magam - a lehetőségeimhez mérten - csupa örömteli dologgal meglepni. Izabel születése után a nagy hormonváltozás miatt eléggé depressziós lettem, az egyedüli, ami segített kordában tartani, az a futás volt. Mirkó születése után tudatosan próbáltam figyelni arra, hogy "ne kattanjak be", így viszonylag korán elkezdtem az edzéseket. A futásra a hathetes kontrollon a doki is áldását adta, így most már tényleg nincs akadálya semminek. A futás mellett azonban más örömteli dolgok is értek...

Ami szuper, hogy végre eljutottam masszázsra, ami nagyon-nagyon hiányzott. Kicsit problémás volt megoldani ezt szoptatás mellett, mert a hason ...

Örömmel tudatom veletek, hogy 2015. július 1-jén világra jött második gyermekünk, Mirkó. Mivel a kis lustaság nem született meg a kiírt dátumig, így mérlegelnünk kellett a későbbi lehetséges komplikációkat. Orvosunk javaslatára, végül úgy döntöttünk, hogy legkésőbb 1-jén indítsák meg a szülést. Sajnos nem sikerült sehogy sem kicsalogatni a lurkót, pedig mindent latba vetettünk - na azért az a bizonyos interneten terjedő "bábakoktél" kivételével -, de sehogy sem akarózott neki kibújni. Az igazat megvallva rettegtem az indított szüléstől, mivel az esetek nagyobb részében hosszabb és fájdalmasabb is természetes társánál, se az anyának, se a babának nem jó. De végül sor került rá, és tulajdonképpen könnyebb volt, mint ...

Ma elvileg szülni kellene, de kicsi Mirkónak egyelőre se híre se hamva, csakúgy mint Izabelnek anno (őt is kellett egy kicsit noszogatni, mire ki akarózott neki bújni). Hát ez van, úgy tűnik, túl jól tartom őt odabenn, nincs semmi motivációja kijönni. Pedig már egészen óriásinak érzem magam, Izabelt ellátni se egy leányálom így, meg túl is esnénk már rajta igazán.

Szóval drukkoljatok, hogy lassan kezdjen el csomagolni ez a lurkó, ne kelljen kilakoltatni, mert nem szeretnénk indított szülést: ez utóbbi jövő hét szerdán esedékes, így ha máskor nem, hát július 1-jén családunk új taggal fog gyarapodni. :-)

Mivel a második várandósságom miatt tavaly október óta nem futok, így elég sok időm felszabadult, amit előszeretettel az olvasásba fektetek. A kortárs irodalom és a gyereknevelési szakkönyvek mellett természetesen sokat olvasok a futásról is, ha már űzni nem is tudom, legalább "tanuljak" valami használhatót, ami a jövőben majd esetleg jól jöhet.

Az e-olvasók világában manapság viszonylag könnyedén megszerezhető mindenféle idegen nyelvű szakirodalom a futással, sporttáplálkozással összefüggésben. Egy bankkártyás fizetéssel mindez nem is kerül többe, mint egy pár kattintás, és a kívánt olvasmány máris ott vár az én szeretett Kindle olvasómon. A sporttáplálkozással kapcsolatban már több magyar nyelven elérhető könyv a ...

A múlt héten nem történt semmi különleges, azt leszámítva, hogy kiderült hogy a várandósságom következtében vashiány lépett fel a szervezetemben. És még jó, hogy kiderült, mert a második trimeszteres vérvételem majdnem elsikkadt valahogy, mivel senki sem mondta, hogy kéne ilyet csináltatni. Pedig ha az ember lánya várandós, olyan érzésed van, mintha állandóan vizsgálna valaki: a naptárban rendre ott sorakoznak az előjegyzett időpontok a különböző vizsgálatokra: most ultrahangra menni, most a védőnőhöz, most a háziorvoshoz, most a laborba ilyen-meg-olyan-szűrésre. Na mindegy, a lényeg, hogy rájöttünk, hogy nem csak pusztán a hormonok alávaló kis összeesküvése az állandó fáradékonyságom oka, hanem pusztán a vashiány. A ...