Hétvégén az idei év utolsó versenye következik, nevezetesen a terepfutás.hu által szervezett, méltán nagy népszerűségnek örvendő Budai Trail. Olyannyira népszerű a Nyúlcipőbolt sorozat utolsó állomása, hogy a nevezési időszakban nyitva álló férőhelyek száma (összesen 450 fő) cirka 8 perc alatt telt be. Sokan panaszkodtak is az esemény fészbuk oldalán, hogy ezek után majd szabadságot kell kivenni, ha valaki nevezni akar, mert munka közben nem mindig megoldható ám, hogy az ember a gépe mellé cövekeljen és kereken 12 órakor intenzív ujjmelegítés után rávetődjön a kitöltendő űrlapra. Nekem mázlim volt, mert a tesómat napokkal korábban beizzítottam, rátestálva ezt a nemes feladatot, miszerint nevezzen be mindkettőnket a leghosszabb ...

Már régóta adós vagyok egy beszámolóval, hogy mi is történt velem a maraton utáni időszakban, és a jövő évre is megfogalmazódott bennem néhány célkitűzés, amelyek mind-mind megosztásra várnak.

Nagy változás az életünkben, hogy ismét dolgozó anyuka lettem, húzom az igát kemény két hete, napi 8 órában. Ez az időszak talán elég volt arra, hogy ismét felvegyem a dolgok régi ritmusát – már ha ez egyáltalán lehetséges kétgyerekeséknél –, illetve hogy az egész család átálljon egy újonnan kidolgozott rendszerre. Azért még van egy-két dolog, amibe bele kell jönnünk, sok a buktató, de összességében azt mondhatom, hogy nem is megy annyira rosszul a napi mókuskerék. Ehhez nyilván kell egy tuti-férj is, aki reggel játszi ...

Mint ahogyan azt sokan tudjátok, idén júniusban szögre akasztottam a terepfutócipőmet, hogy belevágjak egy aszfaltos maratoni kalandba. Több motiváló tényező is volt bennem, hogy miért is hiányzik ez az én életemből annyira nagyon, hogy rászánjak három hónapot egy speciális maratoni felkészülésre: többek között az is, hogy ez mindenféleképpen egy jó visszajelzés, egyfajta felmérő, hogy hol is tartok most, 15 hónappal a második szülés után. 

Gabi az edzőm hétről-hétre küldte, hogy mit is kell csinálnom, és bizony sokszor ki kellett lépnem a komfortzónámból: a résztávozás továbbra sem nagy barátom, na de ez van, amit meg kell csinálni, azt meg kell csinálni, és a végeredmény tulajdonképpen nagyon tetszett: a három hónapos ...

Hát, azt hiszem kellően elkezdtem izgulni végre, hisz mindjárt itt a Spar Maraton, ahol minden kiderül: hova sikerült idén fejlődni. Bár azért azt meg kell hagyni, nem veszem annyira véresen komolyan a dolgot, de ez alatt csupán azt értem, hogy nem dőlök a kardomba, ha szakadni fog végig az eső, vagy teszem azt nagyon meleg lesz (ez utóbbi elég valószínűtlen), vagy gyomorproblémám lesz, vagy tudomisén ...egyszóval, ha valamilyen rajtam kívül álló körülmény miatt nem sikerül jó időt futnom, nem fogok kibukni és fogadkozni, hogy akkor én most már soha nem vetődök el egy ilyen versenyre se. DE, mindezek mellett nagyon is komolyan veszem a dolgot, és feltett szándékom a maximumot futni, amire jelen pillanatban képes lehetek. És hogy mi lehet ez a ...

Az elmúlt két hónap futásairól nem sokat írtam, pedig volna miről tulajdonképpen, csak hát ugyebár versenyre nem mentem. Így maradtak a szimpla edzős hetek, amit megtört egy-egy utazás, de a futócipő és a többi futós kellék mindig a bőröndbe került. Egyébként szó szerint kihívás volt egy-egy kirándulás alkalmával az egész családot bepakolni: egy bőrönd férjnek, egy a nagylánynak, egy a kisfiúnak, egy legkisebb bőrönd nekem, meg egy nagyon-nagyon táska a futócuccaimnak: ilyenkor vittem mindent, ami csak kellhet, az ilyen-olyan hátizsákon-övtáskán túl, a mindenféle hosszúságú futóruhákon keresztül, többféle futócipőn át, feltankolva a Sponser gélekkel. Szóval kábé egy napos módszeres pakolás volt minden kiruccanás előtt, ...

Kicsit hosszú cím, de azt hiszem megér a téma egy bejegyzést, ugyanis ennek most nagy aktualitása van nálam. A Bükk Hegyi Maraton óta nem írtam semmit, mert egyszerűen annyira lefoglalnak a mindennapok, a családi lét a két lurkóval, hogy örülök, hogy az edzéseimet valahogy belesuvasztom a "mókuskerékbe". De nem is igazi mókuskerék ez, bár mikor nagy ritkán bal lábbal kelek fel, akkor ezt hiszem, hanem inkább egy önismereti út, amelynek révén magamat is jobban megismerem: hogy ki is vagyok valójában: Én az anyuka / a feleség / a futó, aki akar bizonyítani / valaki akinek fontos az elhivatottság / valaki aki hedonista / egy addiktív ember/ legnagyobbkultursznobafőőődön ? Ezek együtt? Most akkor milyen sorrendben? 

Most igazából csak ANYUKA, ...

Idén három versenyen vettem részt eddig: volt ugyebár a Vértes Terepmaraton márciusban, az Ultra Trail Hungary 55 km-es távja májusban, és a félév lezárásaként a Bükk Hegyi Maraton. Az igazat megvallva nagyon vártam ezt a versenyt, az UTH-n a körülmények nem igazán voltak kedvezőek, és a BHM ugyebár nekem mindig is a szívem csücske, szóval nem volt kérdés, hogy idén nem hagyom ki. A legkisebb gyerkőc is lassan egy éves, szóval most már az is belefért, hogy egy kicsit én is kiszakadjak otthonról, így péntek este hazautaztam Nyíregyházára anyuékhoz, a család meg maradt otthon Budán. 

Sajnos az elmúlt időszak egy kicsit megviselt, ezért elég rosszul alszok mostanában, fel is ébredtem a verseny napján reggel fél 6-kor, és utána már ...

Szombaton a Bükk Hegyi Maratonon versenyzünk a családdal: Tomi, a testvérem és jómagam a maratoni távot futjuk, anyukám pedig a félmaratont fogja teljesíteni, ha minden klappol. Apukám a sportmenedzseri-segítői szerepet vállalta magára, mint ahogyan lelkesen és igen sikeresen űzi ezt már évek óta. Egyszóval igazi családi kirándulásnak ígérkezik a szombat: a szüleink visszakapják kirepült csemetéiket, mi pedig otthon hagyjuk a párunkat és a kölköket, hogy eredeti formában egyesüljünk a természettel pár óra erejéig. 

Alapvetően nem szoktam sok versenyre járni, ezért a versenyhét mindig nagy izgalommal tölt el. Ami külön jó, hogy ilyenkor már nincs sok futás ( mondja ezt egy elszánt hobbista, naja ), hanem erőkoncentráció és ...