A pozsonyi maratont követő egy hetet az aktív regeneráció jegyében töltöttem: most először életemben futottam a maraton másnapján, és nem is akármennyit, egy kemény, szenvedős 10-est. Imó javaslatára történt mindez, és milyen jól tettem, hogy hallgattam rá, így ugyanis ahelyett, hogy napokig vonszoltam volna magam a sajgó izomláztól, már szerdán fittnek és hozzávetőlegesen frissnek éreztem magam, tehát nem volt akadálya az óvatos edzésnek sem. Tényleg igaznak bizonyult az, hogy a verseny utáni edzés alapvetően lerövidíti a regenerációt, ezt most első kézből tapasztalhattam meg, így meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki elég elvetemült ahhoz, hogy fusson – akár már másnap. Muszáj is volt gyorsan összekapnom magam, hiszen ...

Hideggel, esővel és széllel rémisztgettek bennünket húsvétra a meteorológusok, ehhez képest egész jó időben indultam vasárnapi zempléni hosszú futásomra. Persze a szél tényleg fújt, és a nyílt részeken a hűvös légáramok dermesztően hatottak, de alapvetően kellemes körülmények között vállalkoztam a kitűzött combos 30 km-es terepfutásra kedvenc hegységem déli részén. A másik szerencsés körülményt az ideális talajviszonyok jelentették, hiszen a jég és a hó már a hűvösebb északi mélyedésekben is elolvadt, sőt az egész évben nedves-pocsolyás részeken kívül gyakorlatilag szárazak már az utak. Úgyhogy terepre fel sporttársak! Most tényleg minden adott a jó terep-hosszúkra!

Indulás

A Vivicittán a hideg szélben ...

Mint ahogyan korábban is írtam, betegség miatt le kellett mondanom a debreceni Rotary maratonról, helyette pedig a pozsonyival kárpótoltam magam. „ 9 fok, erős széllökésekkel ” jósolta a meteorológia 2012. április 1-jére Pozsony környékére. Az előrejelzés nem volt éppen bíztató, de szombaton nem voltam rest mindenféle isteni gondviseléssel bíztatni magam, és alapvetően lelkesen készülődtem a hétvégi kiruccanásunkra. Szombat este 6 körül érkeztünk meg a rajtközpont területére, amely egy hatalmas bevásárlóközpont melletti téren helyezkedett el. Az navigációban nagy segítségemre volt a mindig aktív Mango-detektorom , amely minden helyzetben segít, hogy a legközelebbi Mango boltot a lehető legrövidebb útvonalon közelítsem meg. A ...

Tegnapi  bejegyzésemben már kiparáztam magam a napok óta hazánkat sújtó erős szél miatt. Őszintén szólva egy árva petákot nem adtam volna azért, hogy a mai Vivicittá Félmaratonból valami jó is kisülhet. Erre tessék... De komolyan! Most akkor az ember miből induljon ki? Futottam a múlt héten egy szenvedős (bár egyéni csúcsot hozó) maratont. A héten semmi csütörtök estig, mert olyan izomlázam volt, amiket csak saras-szintes terepmaratonok után szoktam érezni. Aztán itt van az a plusz 5 kiló, amivel már úgy megbarátkoztam, hogy lehet, hogy nem is kellene plusznak felfogni őket (felszabadító érzés lenne...hihi). Meg a rohadt szél!! Mert ha fázol, felveszel valamit. Ha meleged van leöltözöl, próbálsz jól frissíteni, keresed az ...

Holnap Vivicittá, én meg ahelyett, hogy a tésztát tömném magamba és hangolódnék a félmaratonomra, az időjárást böngészem. Amit eddig megtudtam: Nem lesz meleg. Ez jó. 9-10 fokban szeretek a legjobban futni. Egyrészt nem kell, vagy csak alig frissíteni, és valahogy a legjobb időimet mindig hűvösben futom. A szél viszont gáz. Alattomos, mert úgy megsűríti a levegőt a csóró futók körül, és annyira megnehezíti a légzést és a pontos mozgáskoordinációt, hogy... szóval nagyon.

Meg amúgy is! Mit vegyek fel??? Rövid nadrágot, eddig rendben. De ha valami vékony hosszú ujjút felveszek a póló alá, akkor tuti a felére beleizzadok aztán vacoghatok a 60 km/órás szélben a rakpartokon. Ha meg nem veszek alá valamit, akkor ugyanez - csak már az ...

Mint ahogyan Tomi legutóbbi bejegyzéséből is kiderült, nem sikerült meggyógyulnom a debreceni Rotary Maratonra. Hiába volt minden próbálkozás, az antibiotikum-kúra, a töménytelen mennyiségű tea és vitamin, a különböző népi gyógymódok, a verseny előtti reggel még mindig taknyom-nyálam egyben volt. A szívem is összetört egy kicsit miatta, tudom butaság volt szomorkodni, mert maraton annyi van, mint égen a csillag, de akkor is… Olyan nagy mélabú tört rám, hogy az én jobbik felem agyából menten kipattant az isteni szikra: miért nem keresek magamnak pikk-pakk egy másik maratont? A szombatomat így az esküvői helyszínek nézegetése és a kelletlen plázázás mellett versenyek keresgetésével töltöttem, kemény fáradozásomnak köszönhetően ...

Nagyon vártam az idén először maratoni távon is megrendezett debreceni Rotary Futófesztivált. Ritkán van lehetőségem már a verseny előtti estét is a helyszínen töltenem, ezért gyakran hajnali keléssel és hosszú autóúttal indulnak a nagy napok. Debrecen viszont csak 50 km és vasárnap még a 4-es is jól autózható, úgyhogy elég volt reggel nyolckor elindulnunk (és még így is megvolt a 60 perces verseny előtti nagyrutin). Ráadásul édesanyámék a klinika szakmai színvonala miatt Debrecent választották születésem helyéül - ezzel mintegy meghatározva hátralévő életem hivatali ügyintézéseit:

-Neve?

-Belus Tamás

-Született?

-Debrecenben

Na ilyenkor mindig felnéznek a kollégák összevont szemöldökkel - hiába no - nagy a barátság a hurk ...

Hogy lehet az, hogy az ember lánya a legdurvább mínuszokban sem lesz beteg, végigedz egy egész telet mindenféle megfázások meg influenza nélkül, és a maraton előtt pont 5 nappal dönti le a lábáról a kórság? Ezt nyilván költői kérdésnek szántam, pontosan tudom a dolog orvosi okát, csak hát fenemód bosszant, hogy miért történik ez most éppen velem? Lassan négy egész hónapja készülök a hétvégi Rotary maratonra, tegnap reggel pedig egy kezdődő arcüreggyulladással ébredtem, ami mára olyan módon rosszabbodott, hogy már dolgozni se mentem. Próbálom elhessegetni a negatív gondolatokat, hiszen biztos csak hátráltatnának a felépülésben, de minduntalan arra gondolok, hogy a fenébe is, én ezt rendesen akartam megcsinálni, odatenni magam, jó ...