Pár hete az egyik zempléni futásomon eszembe jutott, hogy milyen jó lenne kicsit jobban megismertetni a hegység déli részének szép futóútjait a környékbéli és a messzebb élő futótársakkal. A témáról írtam már itt néhány posztot, de egy dolog olvasni valamiről és más dolog futni is ott. Úgyhogy a környék egyik futó-apostolaként arra vállalkozok, hogy megszervezek még erre az évre egy ilyen összejövetelt.

Erdőbénye a Rakottyással

Egy tuti. Nem verseny lenne, hanem laza, ismerkedős barátkozós futás, ahol együtt indulunk és együtt is érkezünk. A táv kb. 35 km lenne nagyjából 1200 méter szintemelkedéssel, de még nem jelöltem ki a végleges utat, az elmúlt hetekben pont ezen ügyködöm. Persze lenne 1-2 alternatív útvonal, ...

A Runner’s World „ Complete Guide to Running ” 2010-es kiadványát lapozgattam virtuálisan a minap és egy igazán érdekes cikkre bukkantam. A szerző 25 tippet gyűjtött össze, hogy a rohanó mindennapokba hogyan lehet az edzéseket „ viszonylag ” könnyedén beilleszteni. A tippek nagy részével nem értettem ugyan egyet, de legalább végiggondoltam, hogy én mit is teszek az ügy érdekében. Az egész lényege a helyes tervezés, és néhány időspóroló taktika alkalmazása. Íme a recept, amit én alkalmazok egy-egy hét tervezése során.

Tedd magad szabaddá!

Alapvetés szerintem, hogy naponta 20 perce mindenkinek van saját magára. Aki ezzel ellentétes dolgot állít, az egyszerűen nem elég motivált, hogy sportoljon. Sokan szeretnek ezzel ...

Az idei év első felében két félmaratonon is részt vettem volna: a Vivicittát a pozsonyi maraton miatt hagytam ki, a K&H félmaratont pedig a bükk hegyi maraton miatt szkippeltem az utolsó pillanatban. Az idő engem igazolt, Pozsonyban az eddigi legjobb maratonomat futottam, a bükki verseny pozitív-negatív élményei pedig egy életre bekarcolták magukat a szívembe. Hogy miért? Mert a nem túl hosszú életű " futókarrierem " eddigi legnehezebb versenye volt ez a mostani...

A Bükk Hegyi Maraton Kisgyörgy Ádám Emlékversenyt idén 20. alkalommal rendezték meg. A szervezők több újítással is előrukkoltak a jubileum alkalmából. Mivel az utóbbi években bizony elő-előfordultak különböző eltévedések a versenyek során, ebben az évben egyetlen 10,6 ...

Az ilyesmire mondják azt, hogy ÁTTÖRÉS. Amikor valami ment (vagy nem ment) valahogyan és egyszer csak sokkal jobban megy. Futottunk már Fruzsival néhány maratont (többet köztük hegyekben), megküzdöttünk már nehéz tereppel és sokszor komoly szintemelkedéssel is, de ami a Terep Ötvenen várt ránk, az minden eddigit felülmúlt. Én például még sosem futottam egyhuzamban többet 5 óránál, olyan melegben pedig, mint amilyen a verseny napján is volt, mozogni legtöbbször csak este merészkedek ki. Másfelől viszont keményen dolgoztunk az elmúlt hónapokban (Fruzsi inkább az elmúlt egy évben), hogy egy ilyen nehézségű versenyen is viszonylagos magabiztossággal indulhassunk + a 6 óránál hosszabb futásra is mindketten kifejlesztettük a magunk ...

Te 30 fokos hőségben mit csinálnál szívesebben? Jéghideg sört kortyolgatnál az árnyékban, miközben két thai lány enyhe mentaillatú masszázsolajat kenne fáradt tagjaidba vagy inkább köves, göröngyös hegyi terepen futnál 5 órán keresztül? Driiiinggg – Rossz válasz! A helyes megfejtés: mindkettőt!  Ezt tettük mi a Fruzsival, hiszen a négy napos ünnepet egy gyilkos terepfutó versennyel indítottuk, és ha thai masszázs nem is lett a jutalmunk, de a csodálatos táj és a megszerzett két első hely bőségesen kárpótolt mindkettőnket!

Előtte

Szendrőtől északabbra nem sok település húzódik Magyarországon. Eldugott hely ez, ahol a szelíd dombok és meredek völgyek között sokan olyan szegénységben élnek, amit a „másik” Magyarországon ...

A múlt hetemet a vasárnapi 28 km-es terepfutást követően egy laza átmozgatással indítottam. Terepedzés után mindig különösen kedvetlen és fájdalmas a másnapi futás, a motivációm megint a béka segge alatt volt. Ilyenkor mindig azon kapom magam, hogy – szigorúan magamban, mert ugye big girls don’t cry – azon kesergek, hogy miért nem tudok kevésbé fájdalmas hobbit találni, irigylem a tévé előtt tespedőket, a kanapén heverő olvasókat, de persze ahogyan az izomláz alábbhagy, egyenes arányban nő vele a lelkesedés – ismét. Bár az igazat megvallva a helyzet most jobb volt, mint máskor, mert a vasárnapi terepezést követő békávés zötykölődést követően a szigetre kocogva közlekedtünk, ez sokat segített abban, hogy a másnap ne legyen ...

Múlt héten az a megtiszteltetés ért, hogy az ORFK színeiben részt vehettem a BM Országos Terepfutó Bajnokságán, amelyet Tatabányán, a Kő hegyen található Turul emlékműnél szerveztek meg. Már ami a nőket illeti, három táv (2,3,4 km) közül lehetett választani, végül a korcsoportomhoz (30-39 év között) passzoló távra voksoltam. A táv kurtasága hatalmas kihívást jelentett, hiszen a legrövidebb verseny, amin eddig szerepeltem, legalább 10 km-t tett ki. A verseny napján nem voltam igazán lelkes, ennek alapvetően az volt az oka, hogy utálok gyorsan futni (a résztávos edzések se lelkesítenek túlzottan). Félretéve a vonakodásomat, muszáj volt rendesen eleget tenni feladatnak, mert Imotól biztosan számíthattam egy jókora dorgálásra, ha nem ...

A múlt hetem az eredeti terveknek megfelelően már többé-kevésbé a terepfutás jegyében telt, összességében azonban a sok egyéb intéznivaló egy kicsit lerontotta az edzések intenzitását. Húsvét hétfőn este - a sok-sok elfogyasztott extra kalória bevitelét követően egy jó nagy adag lelkifurdalással vezérelve - kilátogattam a Margitszigetre. Körülbelül két órába telt mire sikerült magam rávennem az edzésre, eddig tartott ugyanis míg latolgattam, hogy vajon jót teszek-e a gyomrommal, ha megfuttatom. Fennállt az esélye ugyanis annak, hogy a sok-sok húsvéti finomság a sétányon egy bokorban köt ki. Rajtam kívül még sokan voksoltak az esti edzésre, szemmel láthatóan egész népes tábor futkosott a külső körön. Imo szerint futó nem fut ...