Célverseny előtti helyzetjelentés
Krk (2018. augusztus)
Ma is élénken él bennem az a perc, amikor korán reggel a keskeny sziklás ösvényen futok felfelé, balomon a tenger és a szakadék, jobbomon pedig az egyre gyérülő, el-eltünedező növényzet. Noha csak a pékségbe terveztem elkocogni, hogy az otthon maradt, még alvó családtagoknak vételezzek friss péksüteményt, mégis a terepen kötöttem ki az aszfaltos cipőmben. Az ösvény egyre inkább kikanyarog a szakadék szélére, én meg egyszer csak megtorpanok. A terepfutó, akinek tériszonya van. Próbálom lecsillapítani, de talán inkább elfojtani a szívem izgatott, rémült dobogását és megküzdök azzal az érzéssel, hogy amilyen terveim vannak a jövőben (néhány, magas hegyi verseny abszolválása), igazán elvárás az, hogy ne ...