Nagyon régen nem írtam, bőven lenne miről beszámolnom, hogy mi is történt velem az elmúlt cirka másfél hónapban. A teljesség igénye nélkül megpróbálom röviden összefoglalni, hogy hol is tartok most a páros Ultrabalatoni felkészülésben. 

A februárt végül 293 km-rel zártam, ami a szülés óta a legerősebb hónapnak számított, mindemellett közel 50 km-t sétáltunk Izabellel, a kis kilométer-hiányos kislányommal. Az edzések között volt egy amolyan "önbizalom-növelő" 30 km-es tempófutás, amit sikerült 5.02-es perc/km átlaggal teljesíteni. Az önbizalmamat egy kicsit megturbózta, kb. cirka egy hétig tartott a hatása, sajnos már olyan rég volt, hogy alig emlékszem rá. Újabban elég sokat iramjátékozok, ha már a résztávozásra nem ...

 A múlt hetet egy kicsit pihenősebbre terveztem, nem mintha lenne mit kipihenni , de azért elég gyors ütemben haladok, és nem volna tanácsos lesérülni így a maraton kapujában. Az eredetileg tervezett négy edzésből sajnos csak hármat tudtam kivitelezni, és mi tagadás egy kicsit befeszültem miatta. A keddi 15 km-es „iramjátékot” Zitával sikerült abszolválni, bár tulajdonképpen inkább fokozó futás volt, iramjáték helyett. Ha nincs Zita, valószínűleg csak lazán futottam volna, mert a vasárnapi 35 km igencsak a lábamban volt még. De ahhoz képest elég jól ment a dolog, még így is sikerült összehozni egy 5:23-as átlagot. Nagy köszönet jár a társaságáért, mert nélküle ez biztos hogy nem jött volna össze. A már hagyományosnak ...

Hosszan és néma undorral bámulom. Azért valamit tán csak kéne kezdeni vele, de lusta vagyok beguglizni, hogy mit. Marad a tagadás, majd holnap csinálok vele valamit. Addig is zoknit rá, ha óvatosan lépkedek, szinte nem is érzem.

A múlt hetem egész jóra sikeredett, sikerült kilométerszámban (85 km) az előző hetet is felülmúlni, ami több mint pazar. A hét elején volt egy kis segítségem anyósom személyében, aki örömmel vigyázott Izabelre, így a hétfőt egy napfényes kocogással (12.76 km) indítottam a szigeten. Őszintén szólva, már annak is nagyon bírok örülni, ha sikerül világosban elmennem edzeni, és még ha a nap is ér közben, az meg egyszerűen hab a tortán! 

Tökéletes futóidő

Hétfőről keddre nem sikerült túl ...

A hetet egy laza 15 km-es futással indítottam az előzetes terveknek megfelelően. Mivel a férjem rendszerint sokáig dolgozik, így csak viszonylag későn tudok útnak indulni. A sötét és a hideg ellenére valahogy január környékén még meglepően tudom élvezni ezeket a kései futásokat. A rakpart budai oldalán futok egészen a Szabadság hídig, majd ott fordulok. Meglepő, mennyi futóval találkozok újabban. Korábban csak a könnyelműen tett, majd később gyorsan sutba dobott újévi fogadalmaknak tudtam be ezt a rengeteg kocogót, de most már elbizonytalanodtam. Valahogy divattá a futás is az utóbbi években, de amolyan jó értelemben. Valahogy szeretek futni a rakparton, bámulom a kivilágított hidakat, a turisták még télen is jönnek-mennek, a zene ...

A szülés után sajnos még maradt rajtam pár kiló, amit jó lenne minél hamarabb ledolgozni, ennek érdekében egy kicsit elmélyültem a sporttáplálkozás szakirodalmában. 

Anita Bean „Modern sporttáplálkozás” című könyvét lapozgatva pedig egy elég érdekes témába bukkantam, mégpedig hogy hogyan döntenek az izmaink arról, hogy szénhidrátot vagy zsírt használjanak fel az aerob edzés során . Korábban számtalan cikket olvastam azzal kapcsolatban, hogy mikor is égetünk zsírt edzés során. Van pl. az a nézet, hogy az ember reggel edzzen éhgyomorra, mert akkor tuti zsírt éget, vagy pl. hogy alacsony intenzitással kell hosszú ideig edzeni és akkor ezer százalék, hogy a zsírunk ég. Nos a dolog ennél azért jóval komplikáltabb. Ez a könyv ...

Ígértem, hogy lesz egy összefoglalás arról, hogy milyen célkitűzések vannak az idei évre. Utaltam arra is korábban, hogy eredetileg csak egy sík és egy terep félmaratont futottam volna 2014-ben, ezzel azonban nem elégedtem meg, és jóval nagyszabásúbb babérokra törnék.

Az idei évi célverseny nem titkoltan a 2014. május 31-én megrendezésre kerülő Ultrabalaton lesz! A testvérem a szülés után kb. 6 héttel keresett meg az ötlettel, és noha nem mondtam egyből igent, szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy vajon képes lennék-e rá. Nem sokat teketóriáztam, így már másnap rábólintottam a versenyre ( most már tutiszáz, hogy nem vagyok normális ), így párosban Kilométerkövek néven vágunk neki a – mondhatjuk hogy embert próbáló – ...

Gondoltam itt lenne az ideje végre egy olyan bejegyzésnek, amely összegzi az elmúlt négy hónap megpróbáltatásait. Eddig arra vártam, hogy hátha egy kicsit sikerül magamat jobban kipihenni, mivel tennivalóból mindig elég sok akad, és hát a kialvatlanságtól elvesztettem minden humorérzékemet, így esélyem sincs hogy írjak valami szellemeset. Így maradnak a száraz tények.

Szeptember

A szülés utáni első futásról muszáj ejtenem néhány szót. Háthogyismondjam . Ne is nevezzük futásnak, inkább talán csak vánszorgásnak. A rakparton esett meg a dolog, szülés után kerek négy héttel, cirka négy órás éjszakai alvás és egy rendkívül nehéz és igen hosszú nap után. A lelkesedés és az izgatott várakozás, ami megelőzte, mindezek ...

Két hónap távlatából megítélve kapásból azt mondanám, hogy egy szülés jó sok félmaraton. Személy szerint nem is félmaratoni mércével mérném, hanem leginkább egy ultratávhoz hasonlítanám, ahol esetünkben a rajtpisztoly is meglepetésszerűen cirka 12 órával korábban dördült. Egy olyan versenyhez, ahol a résztvevők kialvatlanul állnak a startvonalhoz. Történt ugyanis, hogy – mivel a kislányunknak nem akarózott „időre” érkeznie – a megbeszélt reggel fél 8-as szülőszobás indításhoz képest a vajúdás előző este 8-kor beindult. Izabel megijedhetett a kényszer-kilakoltatástól, így önkéntes teljesítéshez folyamodott, pedig valahol már mind letettünk róla. A kis királykobra 13 órás vajúdást követően délelőtt 10 óra 33 ...