Restellem, hogy nagyon régen nem írtam. Ennek tulajdonképpen az a legfőbb oka, hogy ez egy futóblog és én mostanában egyáltalán nem futok. Így csak arról tudok írni, hogy milyen nehéz egy futónak nem futni.

Tavaly decemberben történt, hogy egy lájtos tempójú kocogás közben a gyomrom háborogni kezdett. Szinte a semmiből jött, és nem sokon múlt, hogy Róka Rudi csatlakozott hozzám a rakpart budai oldalán. Mi tagadás, furcsállottam a dolgot, bár azt azért elárulhatom, hogy a nászút óta szorgalmasan dolgoztunk családunk gyarapításán, és itt elsősorban annak létszámára gondolok. Abban nem is reménykedtünk, hogy a projekt ilyen gyorsan sikeresnek bizonyul. Sokat gondolkoztam korábban, hogy mi lesz majd ha áldott állapotban leszek: bújtam a ...

Fruzsi futónaplója ázsiai nászútjukról:

Adott egy város, egy hajó és két ember. A város Makaó,a hajó egy Hong-kongba közlekedő szárnyashajó,amire este 6-ra megváltott jeggyel bírnak főhőseink. Van egy kaszinónk is-a Hotel Lisboa gigantikus épületében-ahol igencsak megy a félkarúzás...a kérdés az,hogy játék miatt elvesztegetett időt hogyan lehet behozni a legnagyobb csúcsforgalomban. Az öltözék meg smart casual...

A Grand Lisboa éjjel.

Mivel Hong-kongban töltöttünk 4 napot, ezért beszorítottunk még egy egész napos makaói látogatást az eléggé feszesnek mondható menetrendbe. A kaszinólátogatást ki nem hagytuk volna, a voksunkat a mintegy negyven emeletes Hotel Lisboában lévő több szintes teremre tettük le. Mint ...

A maratoni futás igencsak fáradságos munka, ezt mind tudja az, aki belevág ebbe a néha-néha embert próbáló hobbiba. Mert a hosszútávfutás nem éppen móka és kacagás, hanem sokszor kínkeserves erőpróba. Nem szórakozni jövünk ide - szokta mondani a Mesterem a szigetre célozva. Egy-egy verseny előtt mindig azok az alkalmak jutnak eszembe, amikor a -15 fokban Imóval, Zitával és a jeges széllel (hol vele, hol ellene küzdve) futottuk azt a bizonyos 30-ast, vagy amikor nyáron a 40 fokban edzettünk. Szóval nem mindig öröm ez, de sok mindenért mégis megéri csinálni: a jellemformáló ereje miatt, az apróbb-nagyobb sikerek miatt, de ugyanakkor a kudarcok miatt is, az összetartó futóközösségért és barátokért, nem utolsósorban pedig saját ...

Takaros település, 2000 természetbarát, kemény terep, de annál kedvesebb szervezők – a déli Bükkben lévő Less Nándor emléktúra 26 km-es terepversenye tökéletes választás volt a hétvégére.

Hű ez jó volt – jövőre is jövünk - állapodtunk meg Futrinkás futótársaimmal, Ágival és Gyurival a Cserépfalutól hazafelé tartó úton. Pedig alig több mint egy hete még a naptárunkban sem volt a verseny. Aztán jött egy e-mail Ágitól, aki felvetette a dolgot. Én pár éve Lizával a 35-ös kört végigtúráztam itt, és akkor is nagyon jól éreztem magamat, hiszen Cserépfalu igazán helyes kis falu, Sütő Laci csapata pedig valóban nagyon lelkes. A Bükk? Hát az meg a Bükk. Meseszép és vadregényes –ahogy korábbi Bükk Hegyi Maratonos ...

„Olyan ritka mikor nagyjából minden ott van a helyén” – mondja a Kispál és a Borz, és milyen igazuk van. Meg kell becsülni ezeket a pillanatokat és kitenni mondjuk a vitrinbe, aztán időnként rá-rácsodálkozni, hogy milyen kegyes volt velünk az élet. Az ember mondjuk fél évig készül egy versenyre, a végeredmény meg hihetetlen, apró dolgokon múlik: milyen állapotban vagy, jobb vagy bal lábbal kelsz-e fel; fúj-e a szél, vagy túl meleg van, netán túl hideg; elszúrod a frissítést, bekezdesz az elején, begörcsölsz harmincnál vagy csak egyszerűen fejben nem vagy a toppon…

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mikor futottam „viszonylag” optimális körülmények között, amikor nagyjából minden ott volt a helyén. Ez idén csak a Terep ...

Ha a lustaság fájna, valószínű ordítanék… Mentségemül szolgáljon, hogy férjhez mentem, ami – az igenek kimondását nem számítva – egy eléggé időigényes tevékenység (aki csinálta már, most bizonyára nagyon bólogat). A lagzi előtti és utáni hetek kissé zsúfoltak voltak, így sem az edzésre, sem pedig a virtuális tollforgatásra nem maradt elég időm. A lényeg, hogy már régóta tartozom egy versenybeszámolóval, aminek most eleget is teszek.

Tomi - Hát igen, sajnos eléggé elhanyagoltuk a blogot, de Fruzsihoz hasonlóan nekem is erős indokaim vannak - pár napja babánk született, és az elmúlt hetekben (és persze majd ezután is) körülötte forgott a világ...

Az igazat megvallva eredetileg nem is terveztem, hogy nevezek a 2012. ...

Egy kicsit eltűntem az utóbbi időben. Nem mintha nem edzenék eleget – bár korántsem olyan intenzíven, mint ahogyan szeretnék és kellene –, csak valahogy a motiválatlanság langyos állóvizében lébecolok. És szívás, mert még a lábam is leér, így küzdeni sincs miért a fennmaradásért. A legutóbbi versenyem emléke már rég a múlt homályába veszett, az októberi maraton meg még túlzottan messze van, hogy össze kelljen magam kapni hozzá.

A rengeteg munka-edzés-egyéb-teendők miatt az utóbbi időben többnyire csak fáradt és kimerült voltam, így nem csoda, hogy vágtam a centit a közelgő szabadság miatt. Majd kilenc napot töltöttünk egy zempléni kis faluban, Regécen, ahol más dolgom sem volt, mint pihenni (és persze edzeni). Imádom az ...

Hétfő reggel a kollégáim kérdezték, hogy milyen volt a Balatonnál. Mondtam, hogy király. Kérdezték, hogy nem volt nagyon meleg körbefutni a tavat? Mondtam, hogy de. A cipőnk ragadt az olvadó aszfaltba és 2 km-t sem lehetett kibírni fejlocsolás és ivás nélkül.