Ahogy korábban írtam, a héten felvettem az edzés „rendes” fonalát: a fogműtétet követő regenerációs időszak lezárultával immáron nincs akadálya annak, hogy újra elkezdjem magamat komolyabban kínlasztani. A héten igyekeztem kicsit többet terepezni, a cél az volt, ha időm engedi, akkor a feladatos futások zömét is terepen csináljam. Ennek az oka az volt, hogy mivel tavaly év utolsó 3-4 hónapjában nagyon sokat futottam aszfalton, az ízületeim egész egyszerűen elszoktak a terep adta egyenetlenségektől. Mivel az első félévben kizárólag terepfutó versenyekre megyek, ezért célszerű a futások zömét is ott abszolválni, nem csak az izmokat, hanem az ízületeket, szalagokat is ehhez adaptálni. A múlt héten beiktattam egy-egy Libegő kört az ...

Nem írtam évértékelőt, de még a Firenze maratonról tervezett élménybeszámolót is tologattam magam előtt, várván, hogy mikor tudok egy kevés időt erre szakítani. Hát időm az nem maradt, pedig mint tudjuk, az arra van, amire szánunk. Ebből az alapvetésből kiindulva valószínűleg nem akartam erre időt fordítani. Számos ok húzódik e mögött, de a legfőbb probléma az volt, hogy Olaszországból történő hazaérkezésemkor egy 3 hétig elhúzódó, gyerekbetegségekkel tarkított kálvária következett, aztán pedig magával ragadott a munkahelyi év végi hajrá, majd pedig két bölcsesség fogamat is kiszedettem hirtelen felindulásból vezérelve. A gyermekeim betegsége okozta stressz teljesen tönkre tett, aztán a fogműtét utáni elhúzódó ...

A történet ott maradt félbe, hogy itt írtam néhány sort a még idei, megvalósításra váró terveimről. Ezek között szerepelt mindenféle távú, eltérő nehézségű futóverseny, amelyek teljesítése más-más cél szolgált / szolgált volna. A tervekről írtam, visszacsatolást már kevésbé adtam arról, hogy hogyan is sikerültek ezek, így most erről számolok be röviden, csupán kiragadva a leglényegesebb, maradandóbb momentumokat.

BM Országos Atlétika Bajnokság – 2019. szeptember 25.

Mint ahogyan korábban írtam, hirtelen felindulásból elkövetve beneveztem a BM szerveknek kiírt országos atlétika bajnokság 1500 méteres távjára, 35 év fölötti kategóriában. A megmérettetés sokkal jobban sikerült a vártnál, még úgyis, hogy nem ...

Ígértem, hogy írok néhány sort még az idei, megvalósításra váró terveimről. Előreszaladok, ha elárulom, hogy tele van, számomra legalábbis mindenképp, mindenféle szokatlan finomsággal. Nyáron magamhoz híven nem versenyeztem: az év ebben a szakaszában az összes szabadidőmet a családom, leginkább a gyerekeim élvezik. A futócipőt ugyan nem akasztom szögre ilyenkor sem, de mivel a meleget híresen nem bírom, az edzéseimet igyekszem korán reggel abszolválni, amikor még nem üt agyon a kánikula.

A négy verseny

BM Országos Atlétika Bajnokság – 2019. szeptember 25.

Ha már a tavaszi BM Terepfutó Országos Bajnokságon betegség miatt részt venni nem tudtam, így – kész agyrém – de 2019. szeptember 25-én indulok a BM szerveknek ...

VÁLTOZÁSOK

2018. őszén érkeztek az első hírek, hogy nagy változások lesznek az UTMB (Ultra-Trail Du Mont Blanc) egyik távján, a TDS -en. Tavaly 121 km volt a hossza, 7100 méter szintemelkedéssel, amit most 25 km-rel toldottak meg, és még egy hosszú lejtővel és emelkedővel bővült az egyébként is félelmetes hírű pálya. A tavalyi verseny egész jól sikerült, de maradt még benne tennivaló bőven, és valahogy nem akartam kimaradni ebből, ott akartam állni a rajtvonalon az „új” TDS-en. Regisztráltam tehát, abban bízva, hogy a nehezített útvonal kedvét szegi majd sok lehetséges nevezőnek és így nagyobb eséllyel kerülök fel én is a rajtlistára. Nem így történt. Több mint kétszer annyi regisztráló gyűlt össze, mint ahány rajthely ...

DNF. Did not finish.

Hetek óta szeretnék írni egy bejegyzést, legyen az bármilyen rövid is. A késlekedésem oka, hogy baromi nehezen szánom rá magam, hogy klaviatúrát ragadjak, de most Michael Kiwanuka Love & Hate című száma határozottan megihletett (ne keressetek összefüggést, mert tutira nem találnátok), így talán most végre megtörik a jég és végre születik egy poszt általam is ezen a blogon.

Ez az év eddig nem volt jó , ezt akartam írni először, de ez így ebben a formában nem teljesen helytálló. Csak hogy némi magyarázatot adjak az elkapkodott értékítéletemnek, az idei esztendő tele volt nem jól sikerült / sérülés miatt feladott vagy pedig olyan versennyel, amire betegség miatt el sem mentem. Ugyanakkor sok mindent megtanultam ...

HOGY LESZ EBBŐL UTH?

Amikor a lábam a gödör széléről abba a lyukba csúszott még a reccsenést is hallottam. Fájt, persze, de a fájdalomnál sokkal erősebb volt a kétségbeesés, a lábszárig érő jeges vízben elúszni láttam az összes tavaszi versenyt, a végén a legfontosabbal, az UTH-val, amin tavaly kicsit magamat is meglepve harmadik lettem . Ahogy vártam Tóth Attit, hogy kimentsen abból a kis walesi faluból, volt egy kis időm, hogy átgondoljam a dolgot. Az ízület a helyén, el biztosan nem szakadt a szalag, legalább is nem teljesen, és még majdnem három hónap van az UTH-ig. A diagnózist már itthon kaptam meg, részleges szakadás, pár hétig nincs futás, utána is max bokarögzítővel. A rehabot nem részletezem, legyen elég annyi, hogy ...

Krk (2018. augusztus)

Ma is élénken él bennem az a perc, amikor korán reggel a keskeny sziklás ösvényen futok felfelé, balomon a tenger és a szakadék, jobbomon pedig az egyre gyérülő, el-eltünedező növényzet. Noha csak a pékségbe terveztem elkocogni, hogy az otthon maradt, még alvó családtagoknak vételezzek friss péksüteményt, mégis a terepen kötöttem ki az aszfaltos cipőmben. Az ösvény egyre inkább kikanyarog a szakadék szélére, én meg egyszer csak megtorpanok. A terepfutó, akinek tériszonya van. Próbálom lecsillapítani, de talán inkább elfojtani a szívem izgatott, rémült dobogását és megküzdök azzal az érzéssel, hogy amilyen terveim vannak a jövőben (néhány, magas hegyi verseny abszolválása), igazán elvárás az, hogy ne ...