A hétvégén eljön az igazság pillanata! Hosszú idő után együtt futunk Fruzsival a Zemplénben a tervek szerint Regécről Boldogkőváralján át Erdőbényére. Sajnos az erdei utak a hó miatt még mindig nem futhatóak, ezért újra műutas pályát kellett keresnünk (fujj). Na mindegy. Maradjunk annyiban hogy marhára várjuk a tavaszt. Nincs attól jobb mikor 40-50 km-et futhatsz úgy, hogy még villanyvezetéket sem látsz, nemhogy aszfaltot meg embereket.

Szóval Regéc-Erdőbénye nyugati útvonal. A táv 34 km, a szintemelkedés meg úgy 400 m körül lehet (majd a vasárnapi képes beszámolóban pontosítok). Megmásszuk a Regécről Fony felé vezető emelkedőt, leereszkedünk Fonyba és (ez nem lesz olyan szórakoztató - autók, szél, kutyák, aáájájjj) ...

Fruzsi levizsgázott. Örülök meg minden, meg gratula. Blablabla. Csak az a bökkenő, hogy innentől mindenre van ideje a Drágának. És ha ő egyszer beindul, akkor reszkessen az összes ó-jajj-hideg-van-nincs-kedvem-futni nyámnyila alak. Ez nem túl jó hír nekem, aki már így is komolyan aggódik a 2012-es külön versenyünk végeredményét illetően. Amíg Fruzsi hadnagynak tanult, én legalább nem lustálkodtam, bár sajna a hétvégi Zempléni terep-hosszúkból a hó miatt aszfalt-közepesek lettek és a hétközi közepesek is amolyan futópados rövidekké alakultak át. Basszus, brutál hideg volt. Elég kemény fából faragtak és ez már a hatodik telem amit rendesen végigfutok de ez már nekem is durva volt. Volt, hogy felöltöztem az esti futáshoz de pár ...

Bizton állíthatom, hogy egészen remekül sikerült kikerekíteni a hetet: a maratoni felkészülés jegyében majdnem 10 órát sportoltam, szinte minden nap edzettem valamit, egyedül a keddet hagytam ki ( itt jön önmagam virtuális hátba veregetése ).

Hétfőn Imóval nyomattunk egy közel félmaratoni távot a szigeten. Az igazat megvallva ezt a futást a múlt héten 25 km-re terveztük, de mivel nagyon hideg volt, közvetlenül a futás előtt eldöntöttük, hogy legyen inkább 15 km, aztán mivel jól ment az edzés, elkezdtünk hezitálni, hogy mégiscsak le kellene tolni a 25-öst, de végül mivel egy kicsit megfájdult a térdem, lett belőle egy majdnem - félmaraton. Ezt kövesse valaki!

Szerdán síkon élveztük a terepfutás örömét ( igen, van neki öröme, ha ...

Miután sikerült némiképpen kipihennem az utolsó vizsga fáradalmait, a múlt héten újra belecsaptam az edzésbe. Vannak itt mindenféle világmegváltó, rekorddöngető tervek, de ezért tenni is kell. Finoman szólva elégedetlen voltam az előző két hét teljesítményével, de sajnos kénytelen voltam az életemben a sportot kicsit háttérbe szorítani. De újra itt vannak a dolgos hétköznapok, vele a kedves kis kínlasztások és az önsanyargatás.

Kedden a szigeten futottam egy jóleső karikát, egyből utána részt vettem egy spinning órán is. Mostanában kezdem nagyon bírni ezt a típusú edzést, főleg a hegyi szakaszokon kap el a gépszíj. A két edzés egymásutánisága azonban rendesen lefárasztott, amit a kedvesem mindig nagyon díjaz, ugyanis ...

Az erős kezdést követően a január második két hete egészen csúfosra sikeredett a felkészülésem szempontjából. A tanulás egyszerűen minden erőmet leszívta, és az igazat megvallva, tartottam tőle, ha nem teszek meg mindent a vizsgáim sikere érdekében, akkor csak magamat hibáztathatom majd, ha valami balul sülne el. Így csak amolyan „fejszellőztető” futásokat csináltam – általában késő este –, nem túl erős tempóban, rendszerint egyedül, zenét hallgatva. Jellemzően 19-20 óra körül indultam és vagy a szigeten vagy a rakparton tempózgattam fel-le. Hétfőnként mindig vizsgáztam, általában 3 órás alvások mellett, az éjszakázásokat pedig különösen megsínylette a szervezetem. A keddi futások viszont gyógyszerként hatottak, és ...

Ezen a hétvégén, tanulva a múlt heti fiaskóból, elkerültem a jeges-havas földutakat és inkább a déli Zemplén ritkán járt műútjai közül szemezgettem. Így esett a választásom a Sima község közelében megbújó Rókabérc Vadászházra, és a hozzá vezető vadregényes útvonalra.

11.30-kor indultam Erdőbényéről 0 fok körüli hidegben és elég szeles időben. A távot és a szintemelkedést nem tudtam egész pontosan, de mivel egyébként sem akartam túl komoly tempót, inkább arra gondoltam, hogy az emelkedőket megnyomom és a lejtőkön jelentősen visszaveszek. Olyan résztáv féleséget a hegyekben. Nem tudom biztosan, hogy jó-e ez valamire (Szasza, ha olvasod ezt véletlenül, megírhatnád), de mindenesetre a pulzus fel-le ráncigálása tuti jót ...

Mostanában különös gondot fordítok a futócéljaim meggátlását okozó hiányosságok feltérképezésére, melynek eredményeképpen meg kellett állapítanom, hogy a szív-tüdő-izom hármasából, leginkább az izmaim azok, amik nagyon nem bírják a hosszú távú és intenzív terhelést. Nem mintha a többi téren olyan nagyon jeleskednék, de a muszklijaimmal határozottan VAN probléma. Az utóbbi időben – mind a hosszú, mind a rövid tempós edzések során – figyeltem a testem minden rezdülését, és azt tapasztaltam, hogy a leggyengébb pontom jelen pillanatban az izomerő határozott hiánya. Restellem, de gyenge vagyok mint a harmat. Nincs bennem elég kraft . Ennek ellensúlyozására - szarakonnorkodásom iránti maximális elkötelezettségem jegyében - ...

Szeretnél minden fontos dolgot megtanulni a fejlámpás futásról? Tudni szeretnéd melyik lámpa bóvli és melyik éri meg? Azt reméled, ide kattintva ezt mind megtudhatod? Na akkor keress valakit aki jobban képben van nálam, mert sajnos én még csak most tanulgatom, hogy is fussak vaksötétben egy pislákoló lámpára hagyatkozva...

Na jó. Túloztam. Először is a huginak hála nem góliátelemes zseblámpával kell próbálkoznom, hiszen karácsonyra egy ultrakönnyű űberprofi Petzl fejlámpát kaptam tőle (pussz Fruzsikám). Egész pontosan egy Tikka XP 2 modellt, ami a fejlámpák Ferrarija kb, vagy inkább BMW-je mert a Ferrari a Petzl Myo XP és RXP ahogy a rendkívül felkészült Summitfox-os kollégák itt található nagyon alapos tesztjéből megtudhattam. Ha ...